Lapok Pápa Történetéből, 2012

2012 / 3. szám - Domokos Tamás: Adatok Pápa puhatestű/Mollusca-faunájához

található Csigakert földrajzinév arra utal, hogy ott egykoron csiga tenyésztése folyt.

Pápa környékéről előkerült 10 vízicsiga közül csupán négy igazi vízicsiga, azaz kopoltyú segítségével nyeri ki az oxigént a vízből; a többiek tüdős csigák, amelyeknek időnként levegőzniük kell a víz felszínén. E megoldás stratégiai haszna, hogy a csigák könnyebben át tudják vészelni élőhelyük időleges kiszáradását. Ilyenkor előnyt jelent a minél kisebb és minél laposabb ház (—••Tányércsigák családja).

Kagylók közül eddig a 4-8 mm hosszú toj ásdad, vagy kissé háromszögletű Pisidi- um casertanum/gyakoú borsókagyló; és az 5-6 cm hosszú, elülső részén lekerekített, hátul nyelv alakú védett Unio crassus/

tompa folyamkagyló került elő. Mindkét fajnak frappáns az elnevezése. A gyakori borsókagyló a legelterjedtebb lapított borsóra emlékeztető faj, amely mély, sós (3 ezrelék) és hévizekben (30° C-ig), mozgó és állóvizekben is megél. A tompa folyamkagyló elsősorban a folyóvizeket és a hullámzó tópartokat kedveli. Közismert, hogy a kagylóknak nincs táplálékot felaprító szervük, ezért csak mikroszkopikus élőlényeket és szerves törmeléket tudnak feldolgozni gyomrukban. Ezzel a tulajdonságukkal függ össze vízszűrő, víztisztító szerepük.

6. ábra Egyszínű és övvel tarkázott fehérszájú kerticsigák tavaszi napozása élelmükön

892