Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról
Huszár János emlékezése vitéz Kovács Lajos tanár úrra 2011. február 16-án a Várostörténeti Honismereti Kör ülésén Vitéz Kovács Lajos tanár úr nem tanított engem, de legendás egyéniségéről már diákkoromban sokat hallottam. Elsősorban a bátyámtól, aki a Kollégiumba járt, így a tanítványa volt. Ő mindvégig a legnagyobb tisztelettel, sőt csodálattal beszélt róla. De nemcsak róla, hanem a többi tanáráról is. A két világháború közti időben különben a város népe jól ismerte a Kollégium minden tanárát, s az utcán kalaplevéve köszöntötték őket. Én is így voltam. Már diákkoromban ismeretlenül is illő tisztelettel köszöntöttem őt, amit ő mindig a legnagyobb komolysággal viszonzott is. Gyakran igyekeznem kellett, nehogy megelőzzön engem a köszönésben. A bátyám szerint egyes lusta diákokat azzal szégyenített meg, hogy előre köszönt nekik. Tiszteletemet az is fokozta, hogy a sportpályán, a kerítésnél leskelődve láttam az általa szervezett tomaünnepélyeket, melyekre nem csak a szomszédos községekből jöttek el lovas kocsival az érdeklődők, de más városokból, sőt Budapestről is érkeztek vonattal jó néhányan. 1945-től a Református Általános Iskola - ahol tanítottam - a Kollégium szervezetéhez tartozott, így gyakran találkoztam a tanár úrral, aki akkor nem csak tanárként működött, hanem ő volt a Kollégium épületének gondnoka is. Futó találkozásaink csak megerősítették bennem iránta a tiszteletet. 1949-től a II. számú Általános Iskolában teljes óraszámban tanítottam testnevelést. Ekkor évről évre tomaünnepélyt rendeztem az evangélikus templom melletti iskolaudvaron. Egyik alkalommal a változatosság kedvéért beiktattam egy vívószámot is. Két olyan tanítványommal, akik oktatásra jártak Kovács tanár úrhoz, megbeszéltem, hogy ők rögtönöznek egy néhány perces bemutatót a közönségnek. Úgy látszik, ezek a fiúk eldicsekedtek ezzel a tanár úrnak, mert ő néhány nap múlva megjelent nálam, s felajánlotta, hogy ezt a számot teljes egészében megszervezi. Én természetesen őszinte meghatottsággal fogadtam az ajánlatot, miután tudtam, hogy 1912-ben az olimpián a vívók zsűrijének egyik tagja volt a tanár úr. A kellő pillanatban Kovács tanár úr népes kísérettel megjelent a helyszínen, s a legnagyobb precizitással lebonyolította a bemutatót, melyen a vívókon kívül négy bíró, jegyző, hangtölcsérrel felszerelt konferáló is részt vett. A közönség a bemutatót viharos tapssal kísérte. A végén a tanár úr a felnőttekből álló kíséretével együtt köszönetét nem várva gyorsan eltávozott. Tragikus balesetének a híre mindenkit őszintén megrendített. Sírja fölé diákjai készíttettek betonból és márványból síremléket. Egyik nagyon kedves tanítványa, a világhírű operatőr, László András felkérésére tízegynéhány évvel ezelőtt én igyekeztem a névtáblába belevésetni a „vitéz” előnevet. Az utólagos vésés nehézségeire hivatkozva ezt a feladatot egyetlen kőfaragó sem vállalta. A kérdés mégis megoldódott, miután a Budapestről Pápára költöző kollégiumi öregdiák, Ferencz József ezt a munkát és a síremlék felújítását személyesen elvégezte. Makai Ferenc emlékezése Kovács tanár úrra a Várostörténeti Kör tanácskozásán Kovács Lajos tanárként katonás rendet, fegyelmet követelt diákjaitól, de ez jellemezte nyugdíjasként is. Akkor sem szűnt meg tüsténkedni, nagy figyelmet fordított az iskolán belüli rendre. Ennek érdekében támaszkodott a tanulókra is. Megszervezte 850
