Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról
- A kutyaszentségit, nem tudtuk, hogy kan disznót vettünk! A büdösség miatt mindent ki kellett dobni. Egy alkalommal a tomavizsga reggelén zuhogó esőre ébredtünk. A tanár úr elegánsan, csokomyakkendőben, kalapban lépett ki a lakásból. Meglátta a zuhogó esőt, lekapta a fejéről a kalapját, megtaposta és szokatlan hangon így kiáltott: — Margitkám, a kutyaszentségit, esik az eső, hogyan lesz így tornavizsga, tornaünnepség! A tanítóképzői bálra nem szívesen engedett bennünket, később már nem jelentettük be. Hangos, durva módon veszekedést színlelve megvetettük az ágyat, alakot formáltunk a takaró alatt, és az ablakon kimásztunk. Nagy felelőtlenséggel kívülről behúztuk az ablakot, és ellógtunk a bálba. Nem derült fény arra, hogy a tanár úr ész- revette-e csínytevésünket. 1950. július közepéig laktam Kovács tanár úmál. Később néha levélben beszámoltam életem alakulásáról. A tanár úr lapon válaszolt, szeretettel emlékezett ő is a nála töltött évekre, büszke volt egyetemi sikereimre. Ezek a lapok sajnos már nincsenek meg, pedig szép írását szívesen mellékeltem volna. Szüleim később Pápára költöztek. Tőlük hallottam tragikus haláláról 1961-ben. Hatvan év távlatából is szeretettel emlékezem a mindig elegáns, barátságos tanár úrra, a négy évre, amelyet közelében élhettem. Emléktöredékek Dezse Gábortól, a Kanadában élő egykori pápai diáktól Döbrönte Tibor öregdiák Kanadában, Edmontonban élő volt osztálytársának küldött felkérést, írja meg emlékeit vitéz Kovács Lajos tornatanárról. Az egykori osztálytárs, aki előbb lelkészként, majd tornatanárként tevékenykedett, válaszában részletesen és nagyon színesen emlékezett diákköri élményeire. A szerkesztő ebből ragadta ki a tanár úrral kapcsolatos emlékeket. Dezse Gábor egy Pápától 80 kilométerre fekvő kálvinista faluból került a híres református kollégiumba, miután a szülőknek az volt a véleménye, hogy a gyermek csak akkor lesz parasztnak való, ha a középiskolában megbukik. Miután a fiú nem kedvelte a falusi létet, szívesen vállalta a diákéletet, melyet először nehéz volt megszoknia. Már a városi élet, az ott megkívánt nyelvezet elsajátítása, a szükséges felszerelés megvásárlása is gondot jelentett számára. Vitéz Kovács Lajossal a testnevelésórákon ismerkedett meg. Érdekesnek találta azt a különleges szervezőmunkát is, melyet a tanár úr a testnevelés sikere érdekében végzett, s azt a nagy erőfeszítést is, melyet az eredményesség érdekében végzett. Energikus voltára jellemző, hogy mikor sietett, még hatvanöt éves kora után is kettesével, hármasával vette a lépcsőfokokat az iskola lépcsőházában. Dezse Gábornak feltűnt vitéz Kovács Lajos választékos öltözete, mindig élesre vasalt nadrágja, tükörfényes cipője. Úgy tapasztalta, hogy nem csak szavaival, gesztusaival, de szigorú tekintetével is ki tudta fejezni elvárásait. Érdekes módon azt is tudtára adta tanulóinak, hogy elvárja tőlük a politikai állásfoglalást, mert szerinte, aki nem politizál, az a fennálló rend helyes rendelkezései ellen foglal állást. A tanár úr megkövetelte a fegyelmezett magatartást, a gyakorlatok pontos végrehajtását. Mikor Dezse egy alkalommal közvetlen a tomaünnepély előtt eltévesztette a szabadgyakorlatot, kemény megrovásban részesítette az osztály előtt. Ez nagy hatást gyakorolt a fiatal fiúra, aki a következőkben mindent megtett annak érdekében, hogy a jó tornászok közé kerüljön. Ez óriási erőfeszítéssel sikerült is, mert néhány év múlva helyet kapott az iskola tornászcsapatában, mely egy budapesti versenyen a legjobbak közé küzdötte fel magát. 848
