Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 6. szám - Mezei Zsolt: A pápai ferences templom és kolostor
a pápai ferencesek egyházi ruháinak és felszereléseinek jegyzékét tartalmazza.24 Gazdagon felszerelt templom lehetett a pápai: a lista 38 kazulát és 15 albát sorol föl! Ezután 100 évig nem volt ferences élet Pápa városában: a protestantizmus oly erőteljesen növekedett, hogy a XVI. század végére gyakorlatilag az egész város protestáns lett. Az 1580-as évekig a lutheránus, attól kezdve a kálvini irányzat töltött be vezető szerepet. A plébániai iskolából alakult evangélikus iskola ekkoriban lett a kálvinista reformáció intézményévé. Az iskola törvénykönyve — egy 1729-ben készült másolatban — 1585-ből, Hollóst Péter rektor idejéből maradt ránk. A reformáció irányzatai végül az 1591-ben megtartott csepregi kollokviumon váltak szét, a református egyházkerület — pápai székhellyel — 1595-ben alakult meg, első püspöke (1595-1612) Beythe István németújvári lelkész lett. A katolikus restauráció első mozzanataként a zálogbirtokos gróf Csáky László 1638-ban letelepítette a pálos szerzeteseket. Az akkori viszonyokat jól mutatja a plébánia Historia Domusában található bejegyzés, mely szerint „...quatuor dumtaxat repertos in toto Oppido fuisse hospites Catholicos, reliquos parim Lutheri, parim Calvini erroribus fuisse imbutos. ” Azaz: „Az egész városban mindössze négy katolikus lakos találtatott, a többiek részint lutheránus, részint kálvinista tévelygők voltak.” 1649-ben helyreállították a plébániát, kinevezett plébánost kapott a város. 1660-ban aztán, amikor gróf Esterházy Pál, Miklós nádor fia, pápai várkapitány királyi udvarmesteri méltóságra emeltetett, öccse, Ferenc lett a pápai várőrség parancsnoka. O „amíg a pápai kapitányi tisztségben, és az azzal járó birtokokban volt, bevezette Pápára a mi testvéreinket, s nekik a szerencsésebb időkig egy szerény, templom nélküli szállást épített” — ina Balázsovits Odorik atya 1868- ban megjelent rendtörténeti müvében. A ferencesek letelepítésének célja az volt, hogy „a nevezett testvérek kegyes és fáradhatatlan próbálkozásaikkal úgy a pápai, mint a környékben lakó népet a kálvini eretnekségből a katolikus hitre visszatérítsék.”26 Lakóházat tehát kaptak a földesúr- tól, templomuk azonban nem volt. Mivel saját erejükre támaszkodva semmiképpen sem tudtak volna templomépítésbe fogni, 1669-ben levelet írtak I. Lipót császárhoz a következő szöveggel : ,, Legszentebb császári-királyi Felség! Mi, Szent Ferenc rendjének alázatos testvérei, akiket Pápa mezővárosába a tündöklő Esterházy család telepített le, eddig nem csak ugyanazon a helyen fáradoztunk és fáradozunk a szent katolikus hit segítésén, hanem a szomszédos településeken vagy egyház- községekben is, amelyek a reformáció után saját katolikus plébánosuk nélkül maradtak. Azonban kicsiny lakóhelyünkön kívül semmit sem birtokolunk, különösen egyházat nem, mely az őrségbelieknek és felségtek itthagyott német hivatalnokainak a vallásos gyakorlatai céljából igen-igen szükséges lenne. (Itt ugyanis csupán egyetlen egyház, a magyar nemzet plébánia- temploma létezik.) És nem lehetséges az építkezéshez szükséges pénzösszeget a jótevőinktől összegyűjtenünk, akik szerencsésebb időben gazdagok ugyan, most azonban az ellenség folytonos betörései miatt részint elpusztultak, részint elszegényedtek. És nem vagyunk képesek az Isten útmutatásával előre eltervezett fáradozásainkat sem véghezvinni, tudniillik, hogy a már megtért lelkeket és a napról-napra megtérendőket megőrizzük, csak ha császári-királyi felségtek kegyelme és erősítő bőkezűsége által segítettünk. Ezért kérjük lángoló szavainkkal a legalázatosabban császárikirályi felség (eket, ezért az apostoli királyt, a mi legjóságosabb urunkat, hogy az említett Pápa városában lévő egyházacskáért, a mi szeráfi rendünknek alázatos és vallásos feladatáért méltóztassék kegyesen segítséget, azaz a felépítésnek a lehetőségét nyújtani a császári jótékonykodási alapból. Állhatatosan imádkozva felségtek sértetlenségéért, stb. stb. ” 761
