Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 5. szám - Fejes Sándor: Peti Józsefné Vály Mária (1840-1915) családtörténet-író élettörténete
nap még bőven folyó patak a másik napra eltűnt és csak a csúf, iszapos, szemetes medre maradt meg. Erre a jelenségre Vály Ferenc adott magyarázatot: a pataknak a városon átfolyó részét még a városon kívül átvezették minden év Pünkösd utáni napján a párhuzamosan folyó Bakonyér-patak medrébe, hogy az elzárt medert évente egy alkalommal ki lehessen tisztítani, ugyanis a Tapolca-patak jelentette ekkor még a Belváros csapadék - és szennyvízének az elvezetését és így közegészségügyileg szükségessé vált a tisztítása. (Egyébként ezt a technikai módszert még az 1960-as évek elején is alkalmazta a város.) A volt Tapolca-patak egy szakasza Már a pápai látogatás során tervezgették egy többnapos Balaton környéki körutat a Jókai- és Vály-családok részvételével. Az ötnapos eléggé fárasztó, hajón és kocsin megtett út során felkeresték Balatonfüredet, Tihanyt, Keszthelyt, Sümeget, Veszprémet, Várpalotát és az úti élményeket - Jókai rajzaival illusztrálva a „Vasárnapi Újság” közölte 1858 áprilisától folytatólagosan. A lánykori álmok azonban hamarosan véget értek. Marit az asszonyi élet rövidesen visszakövetelte magának. A szerelem és a házasság miatt ugyan nem mondott végleg búcsút művészálmainak, de fiatalos erőlködéssel osztotta meg idejét a házi gondok és a művészi ábrándjai között. Leendő férjével, Peti Józseffel (1836— 1862), apjának volt kiváló tanulójával, a nagyreményű fiatalemberrel saját házukban ismerkedett meg. Házitanítóskodott az ott lakó kosztosdiákoknál és közben Marival is sűrűn beszélgetett. Evek múlva, külföldi tanulmányai után református lelkésztanár lett és egy évig Pápán is tanított az 1856-57-es tanévben. Utána Kecskeméten lett tanár, de többször vissza-visszajárt Pápára volt tanártársait és természetesen Vályékat meglátogatni. 1858 júliusában kérte meg Mari kezét. Szülei elfogadták azzal a feltétellel, hogy Mari 20 éves kora előtt nem esküdhet meg. A komáromi és pesti rokonoknak még ezen a nyáron mutatta be vőlegényét, és valójában az eljegyzési gyűrűcserére és lakomára is Komáromban, illetve Ekelen került sor. Klára nénje - Jókay Károly felesége - ugyancsak kitett magáért a pompás étkek előállításában. A majdani esküvőjükre Károly és Móric nagybátyjait kérték fel násznagynak. A többszöri sürgetésre végül édesanyja szigora megenyhült és hozzájárult az esküvő előrehozatalához. Közös megegyezéssel 1859. szeptember 22-én, Jókai Mór névnapjára tűzték ki az esküvőt, ami Pápán került megrendezésre. Sajnos szeretett nagybátyja, Jókai Mór hirtelen megbetegedett és nem tudott az esküvőn rész venni. Házasságuk első örömteli eseménye volt az az értesítés, hogy Peti Józsefet megválasztották a Pesti Teológiai Intézet tanárának. Ezzel pesti lakosok lettek, bár Kecskeméten nagyon sajnálták, hogy a tanár úr elhagyta őket. A pesti napjai Marinak úgy teltek, hogy napközben, míg férje a teológián tanított, és a dunamelléki református egyházkerület aljegyzői tevékenységét végezte, a házi teendők mellett bejárogatott a Nemzeti Múzeum Képtárába festegetni - mondani sem kell, hogy Jókai segítségével -, illetve egy Esterházy-kódexből magyar divatké750
