Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 5. szám - Fejes Sándor: Peti Józsefné Vály Mária (1840-1915) családtörténet-író élettörténete
pékét másolgatott ki egy neves pesti női szabónak kisebb szívességekért. Ezeken kívül feljárogatott Jókaiékhoz is, bár az időközben megszületett „lányunoka” miatt a Jókai-ház hangulata elég fagyos volt. A fiatal pár szerényen, de boldogan élt Pesten. Boldogságukat betetőzte kisleányuk, Melinda 1860. augusztusi megszületése, akinek Laborfalvi Róza lett a keresztanyja. A családszaporulattal Marinak is több lett a dolga, abba kellett hagynia a múzeumi festegetéseket és sokkal ritkábban tudott Jókaiékkal is találkozni. Ezért is érte váratlanul kis Róza gyors lefolyású betegsége és 1862 tavaszán bekövetkezett halála. Ez a szomorú esemény Mari életében egy lavinát indított meg. így írt erről később: „Kis Róza ... sírkövét tekinthetem boldog fiatal korom határkövének, mert arra van felvésve az a dátum ami az én elboruló sorsom kezdetének dátuma. ” De mi volt ez a szomorú sorsforduló? Kisleányuk, Melinda valószínű, hogy megfázott és minden próbálkozás, orvosi segítés ellenére 1862. május 12-én meghalt. A kis halottat a Kerepesi-temető gyermek sírkertjébe helyezték örök nyugalomra. Ugyanakkor férje is betegeskedett, a gyomrára panaszkodott és szemlátomást fogyott. Orvosai az ajánlották, hogy Bala- tonfureden savókúrával kezeltesse magát. Jókaiékkal együtt 1862. július 7-én utaztak el a fürdőhelyre, ahol a férje állapota nem javult, sőt egy-egy köhögési roham annyira legyengítette, hogy a lakásukba is úgy kellett bevezetni. Kezelőorvosa javaslatára és felesége rábeszélésére kb. másfél hónapos füredi kezelés után, Mari Pápára hozatta, de az itteni kezelés már egyáltalán nem segített, és a 26 éves fiatalember 1862. augusztus 22-én meghalt. Pápán, az alsóvárosi temetőben helyezték örök pihenőre. Temetésén a rokonság tagjai között Jókai Mór is ott volt. A két szomorú esemény után Jókaiéknál maradt Pesten Mari, hogy Jókai meghívására a friss, sváb-hegyi levegőn kicsit fizikálisán megerősödjön és lelkileg megnyugodjon. De segítségére is szükség volt, mert hol Róza nénje, hol pedig Móric bátyja küszködött kisebb betegségekkel és az ápolások mellett a Kis Rózára is figyelnie kellett. A rendszeres munka és elfoglaltság visszaadta az életkedvét. Időközben (1867-1870) Jókaiék megépítették a füredi villájukat és nyaranta egész háznépükkel leköltöztek oda, Marit is többször levitték, de az évekkel előbbi keserves emlékek csak bánatot ébresztettek benne és megfogadta, hogy Füredre soha nem fog menni. Helyette elfogadta Ihász Imre (1803— 1885) földbirtokos meghívását Hathalomra, a Pápához kb. 20 km-re lévő gazdasági központba és szinte egész télen ott is maradt: elbeszélgetett Ihász Lajossal (1850— 1908), Imre bácsi fiával a téli, főiskolai szünetben, megtanította a környékbeli ismerős asszonyokat varrógépen dolgozni és végigvizitelték az Ihász-család többi tagjait is. Jól érezte ugyan magát, de a rákövetkező 1871-es esztendőt már nem akarta Hathalmon tölteni. Rövid pesti tartózkodást tervezett, ahol azzal fogadták, hogy Jolánkát, unokatestvérét, Károly bátyja leányát, aki már régóta Jókaiékkal élt, Hegedűs Sándor (1847-1906) újságíró, politikus fogja feleségül venni, és kérték segítsen az esküvői ruhák elkészítésében. Tehát a pesti maradás hosszabb lett. Egyszeriben ő lett a , jó Mariska néni”, aki elk,el a háznál, ha nyaralásnál, lakodalmaknál, keresztelőknél, mások gyermekeinél segíteni kellett, hiszen neki nincs családja, és így mindig ráér. Egyik helyről a másikra utazott, már megváltoztatta korábbi fogadalmát és ha Jókaiék Balatonfuredre hívták, hát már oda is ment és segített, ahol csak tudott. Szinte összekötőkapocs lett az egyre terebélyesedő Jókay-családban. Az 1882. év ismét a nagy gyászok éve lett számára: májusban Károly bátyja feleségének, Klára néninek balesete, decemberben pedig Mari édesapja, Vály Ferencnek a szívgyengesége lett a halálok oka. Beteg édesanyja még a temetésekre sem tudott a lakásukból kimozdulni. Marinak ez újabb elfoglaltságot jelentett, édesanyja mellett kellett lennie, kevesebbet utazhatott 751
