Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)
készített óravázlatot a bal kezébe tartva tanított, s amikor azt látta a diákszempárokon, hogy értjük amiről beszél, akkor azt a táblára is felírta, mi pedig a füzetbe írva követtük őt. Lelki szemeimmel ma is látom határozott, megjelenését. Külön kiemelném világos, szépen tagolt beszédét, a jól elhelyezett szaktárgyi hangsúlyokat. Pedagógus egyénisége, azt gondolom, mindnyájunknak követhető példa maradt. A rajz és műalkotások ismerete tantárgyat Cziráki Lajos tanár úr tanította. A két rajzórára egy külön ún. rajzterembe vonultunk, ahol a tanár úr kívánságának megfelelő ülésrendben helyezkedtünk el. Utólag azt gondolom, hogy a későbbi időben oly nagy divattá vált szaktantermi oktatás korai bevezetésének voltunk részesei. Őszinte tisztelettel vártuk a rajzórákat, mert felejthetetlen élményt jelentettek számunkra a festőművész tanár - művésztanár művészettörténetről, a képzőművészetről meggyőző hitelességgel tartott előadásai. Akármi is volt a tanítási óra gyakorlati részének anyaga, mindig adott alternatív lehetőséget a kevésbé ügyes kezű diákjainak is. (Pl. különböző geometriai testek együttes axonometrikus ábrázolása.) Az osztály minden tagjának készséggel segített, ha annak szükségét látta. Az ő tanítási órái után gazdagabbak lettünk érzelmileg, értelmileg egyaránt. Cziráki Lajos tanár úr nem csak a rajztanításból, hanem szerénységből, az elmélyült tudás fontosságából is az egész életünkre „leckét” adott nekünk. Ma is látom a tanítóképző folyosó fehér falain a nagy gondolkodókról készített szénrajzportréit, a díszteremben az egész hátsó falra kigondolt és megvalósított kompozícióját. A művésztanár emlékét nagy tisztelettel őrizzük mindnyájan. A testneveléstanárunk Tölgyesi László tanár úr és később Illyés József tanár úr volt. Arra már nem emlékszem, hogy a négy esztendőben melyik évfolyamban tanították az osztályt, de arra igen, hogy minden órán nagyon „megdolgoztattak” bennünket. Tölgyesi tanár úr nagy hangsúlyt fordított a szertornára, a talaj tornára is. A tanítási órák kitűzött céljai előtt mind a ketten megkövetelték a szokványos előkészítő futást, majd az azt követő gimnasztikát, mondván, hogy így elkerülhetők a nehezebb gyakorlatoknál lehetséges sérülések. Illyés tanár úrtól nagyon sok közösségi testedző játékot tanultunk. A labdajátékokat is inkább ő támogatta. Volt a tanítóképzőnek labdarúgó-, röplabda-, kosárlabda-, szertorna-, talajtoma-, atlétikacsapata és szerveztek alkalmakat a pápai középiskolák közötti megmérettetésre. A labdarúgó- és a röplabdacsapatnak voltam a tagja harmadik osztályos koromtól. Az edzések külön elfoglaltságot jelentettek, de vállaltuk, vállaltam én is. Az atlétikai középiskolás találkozókra is beválogattak. Az ugró és dobószámokban szerepeltem. Szép emlékek, amiket testnevelő tanárainknak köszönhetünk. Meggyőződtem a testedzés fontosságáról. Otthon egy „nyújtót” csináltam, amelyet nagyon gyakran használtam. Annak ellenére, hogy az ének-zene tantárgy a bizonyítványban csak a testnevelés után következik, a tanítóképzésben fontos volt a szerepe. Khell Zoltán tanár úr volt az ének-zene tanárunk, aki az osztály minden tagjával elbeszélgetett arról, hogy ki-ki milyen hangszer tanulását gondolta választani. A beszélgetésre azért volt szükség, mert talán egyetlen diák kivételével senkinek sem volt hangszeres zenei előképzettsége. (Néhá- nyan - magam is - szájharmonikán és cite- rán tudtunk alapfokon zenélni.) A többség a zongorát választotta, az orgona tanulására már nem volt lehetőség. Magam is a zongora tanulását jelöltem meg, gondolván, hogy otthon a zongorával rendelkező valamelyik családnál tudok majd gyakorolni. A külön gyakorlásra azért volt szükség, mert a bejáró diáknak nagyon behatárolt volt az ideje. A zeneteremben kiírt gyakorlási idő nagyon kevésnek bizonyult. A zongora tanulása mellett kedvet kaptam a hegedű tanulásához is. Családunk egyik ismerősétől kaptam egy darabjai tört hegedűt, amelyet szülőfalum ezermestere, Varga Pali bácsi nagyon szépen összerakott, összeragasztott. A vonó használható volt. Az ezermestertől kaptam a vonóhoz gyantát is. A zongora tanulásában elfogadható módon haladtam. A hegedűvel eljutottam addig, hogy életem későbbi szakaszaiban szimfonikus zenekarokban is játszhattam. (Zirc, Pápa) Az énekórákon megtanultunk szolmizálva lapról olvasni a kottát, majd énekelt dallamot lejegyezni kottalapra. Tanultunk összhangzat728
