Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)
tant, a partitúrák olvasását, az énekkarvezetést. Rögtönzött kamarakórust tudtunk az osztály tagjaiból összeállítani és fölváltva vezényeltük a kiválasztott kórusműveket. Az osztály többsége tagja volt a tanítóképző énekkarának. A későbbi életemben az imént leírtak segítettek abban, hogy szülőfalumban, Pápán az Acsády Ignác Szakképző Iskola jogelőd intézményében énekkarok alapítását kezdeményeztem, megalakulásuk után azokat vezettem. Énekkarban énekeltem Budapesten, Zircen és Pápán. Köszönettel tartozom a kiváló előkészítésért Khell Zoltán tanár úrnak. A kézimunka tantárgyat emlékezetem szerint Csonka Gyula tanár úr tanította, akinek megismerhettük sokirányú érdeklődését, képzettségét. Mint pályája kezdetén volt néptanító, kántortanító hangsúlyozta mennyire fontos, hogy az embernek legyen műszaki készsége, mert az életben sok olyan feladat adódik, amit jó, ha maga meg tud oldani. Érdemes olyan szerszámkészletet összegyűjteni, beszerezni, amelyek alkalmasak a lakásban, egyéb ház körüli munkában az okszerű használatra. Jó, ha van az embernek egy kis műhelye, amelybe akár egy-egy könnyen használható gép is beállítható. Amikor 1960-tól a napi munkám mellett elkezdtem méhészkedni - 50 éve gyakorlom - a tanár úr minden szavára emlékeztem. A szükséges eszközöket részben magam elkészítettem, a bonyolultabb saját tervezésű felszerelést szakemberek segítségével közösen alkottuk meg. Csonka tanár úrnak az elméleti tudás mellett hangsúlyozott gyakorlatiassággal kapcsolatos ajánlatai, tanácsai utólag maradéktalanul beigazolódtak. Az 1943-1952-ig tartó pápai diákéveim alatt a hit- és erkölcstan tanításának alig követhető útja magában hordozta az iskolák belső életének, az újonnan formálódó társadalmi mozgás minden rezdülését. Az iskolák államosításával a hit- és erkölcstant kiemelték a kötelező tantárgyak közül. A polgári iskolában (1943-1948), Tanítóképző 1949/50-es tanév első osztályában még az első helyen szerepelt a bizonyítványban. A tanítóképző második osztályának első félévében már pótlólag beírva került az utolsó helyre, majd többé nem szerepelt, mint osztályozandó tantárgy. A tanítóképzőben fakultatív tárgy lett a hit- és erkölcstan. A polgári iskolában a 49 diákot számláló osztályban egyedül voltam evangélikus. Ennek ellenére minden órarendi alkalommal jött a Pápai Egyházközösség ev. lelkipásztora és megtartotta az órát. Mindig találtunk megfelelő helyet a hittanóra megtartásához. Talán érdemes megemlítenem, hogy amíg a hit- és erkölcstan kötelező tantárgy volt, addig az evangélikus diákoknak kötelező volt részt venni a vasárnapi istentiszteleteken. A részvétel igazolásához volt egy névre szóló igazolványunk, amelyben a tisztelendő úrnak aláírásával kellett igazolni a megjelenést. Szülőfalumban - Marcalgergelyi - az istentisztelet után dr. Mohácsy Lajos esperes úr lakásának az előszobájában kellett gyülekezni és ott mindnyájunknak pár másodpercig a szemébe nézett és azt követően aláírásával igazolta a jelenlétet. A szerző érettségi tablóképe A II. világháború alatti időszakban több ev. hittantanárom is volt, de 1948-tól Bárány László tisztelendő úr vállalta a tanítóképző befejezéséig az egyetlen evangélikus diák hitoktatását. Hálával gondolok vissza azokra a hetente visszatérő párbeszédeinkre, amelyek tartalmában az adott napi hittanóra anyagán kívül az élet számtalan területét érintettük. Nagyon sok követhető tanácsot kaptam, amelyeket életem során igyekeztem követni, megtartani. Hálával őrzöm tisztelendő úr emlékét. A neveléstan, módszertan, tanítási gyakorlatok tantárgyakat Hollósi Tibor tanár úr fogta össze, aki a neveléstan keretében tanította a lélektan és a logika tanterv anyagát is. 729
