Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)
orosztanárunk. Megelégedésünkre osztályfőnökünk, Fraknói Vilmos tanár úr vállalta a számára szokatlan feladatot, aki egyébként magyar-német nyelvszakos volt. Felelősséggel írom le, hogy együtt tanulta velünk az orosz tankönyv leckéit, azaz ő mindig egy-két órával előttünk haladt, hogy felkészültnek tekinthessük. Három éven keresztül becsülettel végigcsinálta velünk azt, amit a korabeli tanterv, mint „törvény” számára előírt az orosz nyelv tanításának követelményeiben. Fraknói tanár úrnak köszönhetjük, hogy az osztály minden tagja sikeresen érettségizett orosz nyelvből. Ro- zsondai Károly vizsgaelnök, a Soproni Tanítóképző Intézet igazgatója elismerését fejezte ki a „hősies” helytállásért. Fraknói tanár úr, mint osztályfőnök szülői gondoskodással vigyázott ránt. Ha valakinek az arcán szomorúságot látott, feltűnés nélkül magához hívatta - vagy ő közelített hozzá -, fél kézzel magához ölelve mondott néhány vigasztaló mondatot. Őt mindig kiegyensúlyozott tanárembemek láttuk. Személyisége egy sajátos egészséges (aktív) nyugalmat formált bennünk, ami a pedagógus pályán elengedhetetlen. Amikor nagyon kritikusan beszélt hozzánk, akkor is felfedezhettük gondolatai között az irántunk tanúsított felelősségét, szeretetét, de sokszor a nevelőértékű humorát is. Az így elrejtett humor csak befelé fordulva váltott ki bennünk hang nélküli mosolyt. A csipkelődéseit is a komoly mondanivalója között rejtette el. A magyar nyelv és irodalmat, a történelem és állami ismeretek tantárgyat Galló Pál tanár úr tanította, aki rövid ideig igazgatóhelyettesi feladatkörben is dolgozott a tanítóképzőben. Korábban említettem, hogy tanáraink többsége nem beszélt az 1945-től bekövetkezett társadalmi változásokról, azokat nem kapcsolta össze - ahol alkalma lett volna - a tantárgyi koncentráció lehetőségeivel. Ebben a tekintetben Galló tanár úr kivétel volt. Ő bizony nagyon sok esetben emelkedett hangvétellel fogalmazta meg előttünk az „új világ” ellentmondásait, az új vezetőkkel kapcsolatos fenntartásait, bírálva felkészületlenségüket. Többször is előfordult, hogy mi diákok nem tudtuk egy-egy „kiszólásának” a valódi gyökerét, így csak sejtésünk lehetett arról, hogy mondanivalója kinek vagy kiknek szól. Az egy-két percig tartó, magából „kikelve” elmondott kritikája után kis szünetet tartva folytatta a tervezett tananyag tanítását. A földrajzot és néprajzot dr. Barcsai Tibor tanár úr tanította. Nem tankönyv szerint haladtunk az ő óráin, hanem az általa megírt óravázlatok szerint. (Volt-e tankönyvünk, nem tudom?!) Az volt a sajátos tanítási módszere, hogy a tanítási óra első felében számon kérte az előző órán, vagy órákon felíratott kérdésekre adott válaszokat, a másik felében új kérdéseket írtunk fel a füzetbe - a jó válaszokkal együtt -, amit a következő órán kért számon. A folyamatos tanulást hangsúlyozva volt eset, amikor bejelentette, hogy a következő órán az elmúlt időszak 10 órájának anyagából lesz szóbeli, vagy írásbeli számonkérés. Aztán következett a negyedéves, a féléves követelmények hasonló számonkérése. Ez a tanítási metodika hihetetlen hatékony volt. Amikor a tanár úr a saját kérdéseire megfogalmazta a megtanulandó válaszokat - amiket lehetett -, azokat szemléltette is. Egyetlen üres perc nem volt a tanítási óráin. Az egyes tanítási órák anyagát bizonyos idő után nagyobb összefüggésekbe rendezve tárta elénk, hogy átfogó képünk lehessen a tanterv anyagáról. (Természettanból is hasonlóan.) dr. Barcsai Tiborról a tudóstanár személyisége maradt meg emlékezetünkben. Vegytantanárunk dr. Biczók Ferenc tanár úr volt, akinek a tanítási órái a diákok bizalmára épültek. Ő nem használt óravázlatot. Szabadon beszélt a tananyagról. A diáknak kellett eldönteni, hogy a táblára fölrajzolt ábrákhoz, az órán bemutatott kísérletekhez mit jegyez föl a füzetébe. Ez volt talán a legnehezebb, eldönteni mi a lényeges és mi a kevésbé lényeges. Bár a tanár úr hangsúlyait irányadóként vehettünk. Életének nehéz időszakairól csak információ foszlányokat tudtunk, a tanítási óráin csak a tudóstanár személyisége volt jelen. A mennyiségtan és mértan tanítását - Varga Dezső tanár úr távozásával - kezdetben helyettesítéssel oldotta meg az igazgatóság. A végleges megoldást Vajda Márta tanárúrnő megjelenése jelentette. Ő tanította végig a mennyiségtan és mértan tantárgyat. Tanítás közben nem tett fel az osztálynak kérdéseket. A gondosan - szép írással - el727
