Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 1. szám - Zsuppán István: Napóleon katonái Pápán
tiszt mentette meg, akivel barátságot kötött a megszállás heteiben. Ha a plébánost veszély fenyegette, a „tisztecske” közbelépett az érdekében. A társalgás köztük latinul folyt. Érdemes a párbeszédek közül néhányat felidézni a mai magyar gondolkodáshoz igazítva a fordítást. Magyarász József mondja: „Sohasem állt szándékotokban ilyen messzire jutni. Először csak a határaitokat védtétek, majd a Rajnáig terjeszkedtetek. Azután egyre messzebb és messzebb jutottatok, mígnem ideértetek: de minden dicsőségtek birtokában sem akarnám a ti sorsotokat. ” Erre ezt a választ kapta: „Mirabilia iste Dominus Pastor narrat”, azaz „Különös dolgokat mesél itt, plébános úr! — kegyetlen dolog Napóleon igája alatt nyögni. O hatalmas és nagyra törő, nagyravágyása nem csillapodik, hatalmával pedig el is éri célját!” (Kókai- Szabó Mária fordítása) Ezek a sorok akkor kerültek a Historia Domusba, mikor a franciák megjárták „Moscoviát” és két évük volt hátra a „gloárjuk” összeomlásáig. Július elseje éjszakáján a plébános arra ébredt, hogy a nyitott ablakon át halkan beszólt a vele egy szobában alvó franciáknak egy hírvivő. A katonák gyorsan, nagy csendben elhagyták a plébániát, majd az egész várost. A pápaiak reggel hűlt helyüket találták. Napóleon északra rendelte az Itáliai Hadsereget, hogy az osztrákokat a wagrami csatában egyesült erővel legyőzze. Július 2-án városunkba vonultak az osztrák dragonyosok, nagy ovációtól kísérve. Az itt maradt súlyosan sebesült franciákat a már dicsért „Deputáció”, ahogy tudta, megvédte tőlük. A mize- rieknél fekvő sebesült Ayet ezredessel brutálisan bántak a „vasasnémetek”: kidobták az ágyából, mundérjáról pedig lelopták mindkét „érdempénzét”. A „Deputáció” főnemesei újra erélyesen léptek fel, most a szövetségesek ellen. Ayet-t megvédték az újabb bántalmazásoktól, és „érdempénzei” egyikét visszaszerezték és visszaadták neki. Ayet még két hétig küzdött a halállal, majd tizennegyedikén elhunyt. Nyughelye neki is ismeretlen. Ezzel a történetnek vége is lenne, ha nem merülnének fel kételyek a három főtiszt temetése körül. Főleg Magyarász József záró mondatának ez a része kelti a kétértelműséget: „És itt nyugszik...” Logikusnak tűnik az a feltevés, amely szerint ez a hely csakis a Nagytemplom kriptája lehet. Egy pap csakis a saját templomát értheti ez alatt! Egy személyesen hallott történet csak erősíti bennem azt a hitet, hogy a kriptában talált holttest a főtisztek egyike lehet. 691
