Lapok Pápa Történetéből, 2009

2009 / 1. szám - Zsuppán István: Napóleon katonái Pápán

Történt ugyanis, hogy 1961-ben két öreg festőlegény egymás között megem­lékezett a tíz évvel azelőtti kalandos ha­lottrakodásukról. A beszélgetés témája nagyon érdekelt, még ma is jól emlék­szem a mondandójuk lényegére. 1951-ben a fokozódó háborús készü­lődés hatására sorban épültek az egész országban a légópincék, géppuskaállások és egyéb védelmi létesítmények. Pártunk és kormányunk itt Pápán a Nagytemplom kriptáját szemelte ki búvóhely számára. Ki is adták a parancsot Rosta Ferenc plé­bánosnak, hogy tegyen valamit a kripta halottaival: ne lássa őket senki odalent. A plébánosnak gyorsan kellett cselekednie: megbízható rakodókat és kőműveseket kellett szereznie, ami sikerült is neki. A két festőlegény (nevüket nem írom le) napi egy ebédért és egy-egy liter borért vállalkozott a feladatra (szegény világ volt, ők is szegények voltak. Az egyikük épp akkor jött meg a hadifogságból). Mi­közben egyik oldalról a másikra rakták a koporsókat, mindet kinyitogatták kíván­csiságból. Az egyik koporsóban egy ka­tonatiszt feküdt, hosszú szárú csizmában, kitört nyakkal. Rögtön el is nevezték „ki­tört nyakúnak” (a koporsó kisebb volt a termeténél). A halott mellett talált kard csak fokozta izgalmukat. Csodálkozva nézegették a kard rozsda nélküli pengé­jét, a közben hozzájuk csatlakozott kő­művesekkel együtt. „El kéne vinni a ké­seshez, csináljon belőle disznóölőt” - mondta az egyik. Tervükről inkább lemondtak, mert fél­tek egymástól és az ÁVH-tól. Aztán a kriptának mindhárom hajóját hermetiku­san befalazták. Harminc évig várták a halottak az élőkkel együtt a jobb időket. Amikor a Nagytemplom falán megjelen­tek a repedések, rájöttek a bajra: a talaj­víz meggyengítette a falakat. A feltárt kripta szomorú látványt nyújtott: vízben úsztak a halottak, szétmállott állapotban. A Szent Anna tér oldalában áll egy kettős kereszt, amely emléket állít 1809 júniusának. Nem sokan tudják az emlék­mű állításának történetét. Én is apámtól hallottam, hogy a húszas években a fran­cia kormány felszedette az Anna-temp- lom közelében nyugvó katonákat, és kö­zös sírban eltemettette az Alsóvárosi te­metőben, föléjük állíttatta a keresztet. Az én gyermekkoromban még a kereszt a ravatalozótól jobbra állt, majd később egy újabb helyen, a temető főbejárata közelében. Az eltemetett franciák számát százra becsülik. Molliter ossa cubent - csendben pihenjenek csontjaik! 03 KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Máticsné P. Enikő Pápa, 2009. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027

Next

/
Thumbnails
Contents