Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 2. szám - Horváth László:Felsővárosi emlékek Életem és kortörténet az 1940-es, ’50-es évekből
LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 2. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 235. 2007. Horváth László Felsővárosi emlékek A Életem és kortörténet az 1940-es, ’50-es évekből Horváth László vagyok. Pápán születtem 1937-ben a Viasz - ma László Miklós- u. 2. sz. alatt, ahonnan 1940-ben nagy- apámék Felsőhosszú - ma Táncsics Mihály- utcai házába költöztünk, s itt laktam 1968-ig. Iskolába a pápai Katolikus Elemi Népiskolába kerültem, mely az államosítás után I. sz. Állami Általános Fiúiskola lett. Középiskolai tanulmányaimat a Türr István Gimnáziumban végeztem 1951-1955-ig. Utána néhány hónapig az Elekthermaxban dolgoztam, majd még 1955-ben a Pápai Textilgyárba kerültem, ahol különböző munkakörökben dolgoztam 22 évig, s közben textiltechnikusi minősítést szereztem. 1977-ben a Téglaipari Vállalatnál dolgoztam három évig beruházási előadóként, s végül 1980-tól a Pápakörnyi Vízitársulathoz kerültem kalkulációs munkakörbe, ahonnan 1997-ben nyugdíjba vonultam több mint 42 évi munkaviszony után. Nagyapám kb. 15 kh. részben saját, kisebb részben bérelt földön gazdálkodott 1945-ben bekövetkezett haláláig. A gazdaságot 1946-tól a Textilgyárból kilépett apám vezette tovább. A mezőgazdasággal, a felsővárosi parasztsággal már kisgyerekként is mindennapos kapcsolatban voltam - gyakorlatilag az 1960-as évek elejéig. A 10-11 éves fiúgyermeket igénybe vették az egyszerűbb házkörüli munkák elvégzésére, pásztorkodásra, aratáskor kötélterítésre. Később, kamasz koromban a vetésen kívül szinte minden mezei munkában részt kellett vennem, hasonlóan a többi velem egykorú parasztgyerekkel együtt. A Felsőváros, ahol nevelkedtem és felnőttem még a II. világháború után is néhány évig falusias jellegű, zömmel gazdálkodókból álló lakossággal rendelkezett. A hagyományokat ugyan a megváltozott politikai és gazdasági helyzet miatt már egyre kevésbé őrizte, de az idősebbek elbeszéléseiből még sok mindenről hallottam. Ezekre elsősorban a hosszú téli estéken nyílt alkalom. A közös munkák - szénahordás, takarulás (gabona betakarítás), kukoricahántás, tollfosztás - idején, amikor összejöttek a rokonok és szomszédok, munka közben vidám és szomorú I. világháborús történetek, régi szájhagyományok alapján terjedő események is szóba kerültek, amiből akkor gyerekfejjel ugyan nem sokat értettem, de valahogy azért néhány dolgot mégis megjegyeztem. Jól emlékszem még az akkori paraszti ruhaviseletekre. Az idősebb férfiak zöme csizmát vagy bakancsot viselt. Ruháikat szorosan begombolva hordták még nyáron is, de nagyapámnak az aratási munkákra volt egy bőszáru, fehér lenvászonból szőtt gatyája is. Az idősebbek - férfiak, nők egyaránt - sötét ruhákban jártak, s ezáltal a koruknál idősebbnek látszottak. A szegé613
