Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 4. szám - Gerlei Ferenc (1921-2006): Hadifogságom története
4. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 237. 2007. Gerlei Ferenc (1921-2006) Hadifogságom története „Az 1990. évi XXXII. sz. törvény szerint a hadifogság 1945. augusztus 1-jétöl kényszermunkának minősül Budapest a világ egyik legszebb városa, nekem fájó emlék. Kétévi frontszolgálat után - megjárva a kijevi, a berdicsevi, a zsitomiri frontszolgálatokat - és közeledve a szörnyű háború végéhez, visszavonulásom utolsó állomáshelyén, a szovjet csapatok által bekerített Budapesten a Mányoki és az Orlai utca tövében esten hadifogságba. Akkor, huszonhárom évesen nem tudtam, hogy még négy kerek esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra szabad ember lehessek. Soha nem terveztem, hogy leírjam hadifogságom történetét, most mégis ezt teszem, mert még ilyen hosszú idő eltelte után sem gyógyultak be a szenvedések, a megaláztatások okozta súlyos sebek, s az a leírhatatlan gaztett, amit a Szovjetunió ellenem és sok tízezer rabtársam ellen elkövetett, egész életem végéig kísérteni fog, amiket soha nem tudok elfelejteni. Ennek hatására álmodom még mindig, hogy ott vagyok a szenvedések földjén, ott az ezerszer elátkozott lágerben a kényszermunkás rabok között. Mintegy szörnyű lidércnyomás, úgy tér vissza az álom. Ilyenkor a félelem - mint akkor - elszorítja a torkomat, mert tudom, nincs menekvés, nincs kiút, belesüllyedek a reménytelenségbe... Nem vagyok író, nem regényt kívánok írni, csupán a színigazságot, azt, amit a saját szememmel láttam, amiket saját kezeimmel tapintottam, amiket egész testemmel éreztem, amiknek szenvedő részese voltam. A most felnövekvő generáció számára ajánlom ezeket a sorokat örök vádnak, ami éget, ami mar, és ami elmarasztal, ami fel szeretné ébreszteni az emberiség már-már alvó becsületérzését, hogy soha ne legyen fasizmus, bolsevizmus, hogy hasonló szörnyűségek ne ismétlődhessenek meg. Én is azok közé az emberek közé tartozom, akiknek át kellett vészelni és megélni száza627
