Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)

kikbül a gyümölcs fog kifejlődni ... tegyük, hogy e mondat ne legyen üres hang... szentelje ki-ki életét az igaz és világosság tanulmányának.

Számosán vagyunk ... kezet ide minde- gyitek ... derüljön a tudomány ... virágozzék a haza!

(...)

A haza

(Az Athenaeumból 1839-1840)

Kérdezitek, minő dolgok állanak kedvességben előttem, minő tárgyakban gyönyörködik lelkem? És én dolgok hosszú sorát mondhatom el előttetek, a tárgyak végtelenségét hordhatom föl számotokra, mind kedveseket lelkemnek és becsben állókat szívem előtt.- Barátja vagyok a napfénynek, mely ott fönn az ormokat körüláradja, kifejti a növényország kincseit s az állat szemeiben a nagy világot lerajzolja; kedvelem a csillagos eget, amely bölcsesség-könyvül szolgál, hogy belőle a természetben megszólamló isten örök igazságait tanuljuk, melyek az ember eredete előtt le voltak már írva s földünk halála után is élendenek, szeretem a földet bájai- és göröngyeivel, kéjei- és búbánatával, mely oly sokat ígér az ifjúnak és oly kevés való mellett hagyja meghalni a férfiút, mely a tökélyek lényétől alkottaték. de szülötteiben a tökélyt oly gyéren hagyja megpillantani.- És imádom az igazságot, mely után vággyal van megtelve fej és szív, agy és kebel, melyet az örök lény és a természetanya és az ész végcélul tüze ki mindnyájunknak, hogy égve keressük és szomjúzva óhajtjuk, dolgozzunk, szenvedjünk és meghaljunk érte, - és a nagyobb résznek mégis megízlelése nélkül múljanak ki.- És ömlengő szívvel ölelem embertársaimat, kik a tág földön elszórvák, részint az egyenlítő alatt izzadok s a nap által feketére festvék, - és a fekete szín emberi jogaikat is letörlé - részint Ázsia belsejében kalandozók, éldelve a függetlenség örömeit, de sínlők a szabályzott rend hiányát, részint a szellemi míveltség birtokosai, egy végetlen pályán előre törekvők,

nem kevesebbre iparkodva, mint valósítani Prometheus mythosát, lehozni az elmevilágot az egekből s köztulajdonul adni emberi fajunknak.

Barátaim, szegénynek vallanám magamat, ha azt kellene látnom, hogy egyedül állok örömimben és nincsen társom, kinek lelke az enyémhez hasonlólag foglalatoskodik, hogy nincsenek társaim, kik nyelvemet értenék s szavaimat lelkekből ömlőknek ismernék el. Ti is szeretitek mindezt, előttetek szinte nagy becsben áll mindez, mi mindnyájan azon vágyaktól hajtatunk, azon reményektől kecsegtettünk, azon kifejlődés emberei vagyunk. - De örvendek, tudva, hogy szavaimban mindnyájan lelketek szavát halljátok s az ismeretes eszmeképekben agyatok kedves alakjait szemlélitek. - Kisérjetek tovább a barátságos eszmék mezején! (...)

A haza némileg ellentétben van a világgal. Kizárhat bennünket magából a világ, a haza mindig nyílt kebelre vár: üldözhet a külföld embere egyesével és százezreivel, a haza védő szárnyai alá fogad, kikelhet ellenünk a természet, megégetve tüzével vagyonúnkat, elhor- datva árjával lakóhelyeinket s ragályokkal veszélyeztetve életünket, a haza ótalmat nyújt, fölsegíti az elesettet, kirántja a vész torkából a süllyedezőt. A haza minden az embernek, gyáma gyöngeségében, védője a veszedelem idején, megmentője az örvény torkából.

De a haza mindezeknél többet ád: nemcsak a rosszat hárítja el fejünkről, hanem jókkal áraszt el bennünket, nemcsak a zivatartól véd meg, hanem napfénnyel is gyönyörködtet. A haza ajándékai végetlenek és drágák, testet és szellemet illetők, rövid és hosszú tartásúak, tarkaságában bővelkedők. Ajándékaiban hasonlít ő magához, változva az évszakok, vidékek, helyek, emberek szerint, itt rövidéletü ibolyát mutatva, ott hullámzó gabonaföldeket, itt aranyat, ott gyapjas juhokat, itt egekbe meredő fény vet, ott a Duna árján úszóhajókat. Némelyekben mindazáltal megegyez mindenfelé, ótalmát terjesztve ki levegőég gyanánt s oktatást adva a napot utánzólag. Ótalom azon levegő, mely a haza mindegyik gyermekét körülfolyja, melyben lélekzünk, melyben vagyunk, és oktatás a napfény, mely korányt hoz a hon fiainak fejébe, látással áldja meg a sze603