Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)

meket, és a sötétben tapogatás alól fölszabadít.

Oh mi boldogság hazát bírni, melynek kebelén emberré nevekedhetik a csecsemő, merenghet az ifjú, és cselekedhetik a férfiú. (...)

Édes haza, legkedvesebb név minden nevek között, hangozzál minél többször, minél méltóbban nyelvemről, hogy örömökre szolgáljanak rokonaimnak, s megtanítsam rád a gondolkozni nem szoktakat! (...)

Szántó

(...) Hasznos foglalatosságok azok, melyekbül nyereség háramlik az emberre s a társaságra. Ily foglalatosság az emberek oktatása, mely minden foglalatosságok között kétségtelenül az első, a legfőbb. Ezt azonban ismét csak a mívelt országban ösmerik el; a neveletlenek alig hiszik vagy tagadják, a félmíveltek pedig kétkedni is látszanak rajta, hiszik is. Mi e tekintetbül is csak félmível- teknek bizonyítjuk magunkat, mert az oktatás és oktatók iránt nem vagyunk illő tisztelettel, minek aztán oly következése van, hogy oktatóink között is csak itt-ott találkozik egy- kettő, ki szép nevét megérdemelje.

Némely emberek foglalatossága védeni az országot és az egyes emberek személyét és vagyonát. Ezek a katonák.

Mások föladata igazságot szolgáltatni ki a panaszos feleknek és fönntartani a rendet.

Ezek a bírák és az elöljárók. Kik az ember ügyét védik, ügyvédeknek hivatnak.

Mások célul tűzték ki magoknak kenyeröket úgy keresni, hogy az emberek szükségére s kényelmére szolgáló dolgokat gyártsanak, készítsenek. Ők a gyártók és mesteremberek.

Ismét mások feladata az, mi nálunk nem terem vagy nem készíttetik, és talán nem is termeszthető, vagy nem készíthető, megvásárolni ott, hol legolcsóbban kapható, s eladni ott, hol szükség van reá. Ezek a kereskedők.

Az ember egészsége gyakran szenved, s a természet maga nem győz segíteni. Ilyenkor vannak emberek, kik azt tanulák meg, hogyan kell a betegeken segíteni. Ezek az orvosok és sebészek.

Minő foglalatosságot hagyátok ki, ifjú barátaim? Egyet a legfontosabbak közül, a szántás-vetést, a mezei gazdaságot. Ennek célja elegendőt termeszteni az emberek táplálására s eleget termeszteni azon anyagokbul, melyeket a mesteremberek és gyártók földolgoznak és fölemésztenek. A mezei gazdaság tehát mindennek alapja; s valóban, legkevesebb veszélynek van az oly ország kitéve, hol ez védelmeztetik. Míg tehát gazdagodás tekintetében iparkodnia kell minden országnak, hogy gyárai, mesterségüző osztálya s kereskedése legyen, addig egyszersmind nem szabad felednie, hogy az éhhelhalás elhárítója és a külső függetlenség legerősebb támasza a jól kifejtett mezei gazdaság. Tisztelet, becsület tehát a szántóvetőnek s illő elismerés a mezei gazdaságnak.

KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR

Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató

Tipográfia: Máticsné P. Enikő

Pápa, 2006. HU ISSN 1216-2027