Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 6. szám - Bali József: Egy kis nép világméretű csodája 1956 októbere
6. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 221. 2006. LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL Báli József Egy kis nép világméretű csodája 1956 októbere Ha netán, (még mindig) titokként kell fel- lebbenteni a fátylat mikrovilágunk kozmikus méretű eseményéről, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, kérem, induljon el a Tókert legvégéről nagy morgással és siivöl- téssel egy szélvihar, hogy feltéphesse az emlékezés fátylát. Mert az egyik legszentebb ünnepünk 50. éves jubileumán hadd szóljon most pár mondatot az, aki éppen 56 évet élt a XX. században - október hónapi kezdéssel. (Nem kis meglepetést jelentett, amikor a Terror Háza Múzeumban a fekete márványfalon a születésnapom dátumával szembesültem (1944. október 17., a nyilas megszállás időpontja.) Könnyedén kiszámítható tehát, hogy éppen a hatodik osztályos tanévet kezdtem meg a Harmadik utca és az Aradi vértanúk utca sarkán álló általános iskolában. Csodálatos piktorokat fogadott az ősz akkor is. A Gróf út jegenyenyárfái a sárga árnyalataiban tobzódtak, attól függően, merről és milyen erővel kapták a napsugarakat. A vadgesztenyék rozsdavöröseit a juharok világosbarnán pöndörödő levelei tették még élénkebbé. Mivel az alkonyat még nem paktált le a dérrel meg a faggyal, ezért a verandalépcsőn lehetett az estéket bevárni. A sötétség sietve sűrűsödő fátylába mind gyakrabban a repülőtér gépkereső óriás-reflektorai vágtak fényes pásztát... S a dolog estéről estére megismétlődött. Sőt, egyre későbbi óráig tartott. Lehet, hogy egész éjjeleken át, ám arra az ágyba parancsolt kisfiú nem emlékezhet. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a szovjet teherautók egyik pillanatról a másikra elmaradtak. Menetgyakorlás színteréül ugyanis gyakran a Kisligetet és a közeli utcákat használták. A jellegzetes mélyzöldre festett teherautók a legváratlanabb pillanatban dübörögtek a helyszínre, ponyvájuk alatt szótlanul gubbasztó kiskatonákkal. Akik, a megállást követően, vezényszóra, úgy huppantak le a járműről, mint a kiásott kínai agyagkatonák: rezzenéstelen, fagyottra mímelt arccal, feszes vigyázzállásban, s az előírt alakzatot alkotva. Aztán csak annyi hallatszott:- Ráz, dva, tri! - Ráz, dva, tri! Oda és vissza.- Ráz, dva, tri! Sőt, gyakran a ligetet is körülkerülték.- Ráz, dva, tri! Dalt, éneket elvétve vezényeltek. Ha történt ilyen, az leginkább valamiféle ütemes ordításra emlékeztetett. Olyasfélére, mint amikor a távoli pusztán nyeregnélküli lóhátról indult rohamra a sereg... Mi, gyerekek, az árokparton ücsörögve figyeltünk és csodálkoztunk. Megállás nélkül, 591
