Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
GYÖRGY: Ne várj te a cártól jót! Az oda pártol, ahol a győztest sejti. FERENC: Miért gondolod? GYÖRGY: (sokat sejtetően) Nem útközben jöttem rá. Érd be ennyivel! (Kis szünet után) Későre jár. Megyek, és lepihenek kissé a szobámban. Ha Jánosék megjönnek, költsenek fel, hadd nézzem meg én is Julist! Addig is: jó éjszakát! (Kimegy) FERENC: (György után néz) Nem tudnék így elaludni az apám házában! Kibujdosnék a világból is, hogy a szégyenemet ne lássák a szeretteim! ÉVA: (átkarolja Ferencet) Szigorú vagy a bátyádhoz, férjuram. FERENC: (a foga közt szür\>e a szavakat) Szigorúbb is lennék, ha nem apánk házában volnánk. KATUS: Csillapodj, fiam. Miket beszélsz?! Kopogtatnak ÉVA: (örömmel) Talán Jánosék! (Az ajtóhoz szalad, kinyitja) Az ajtóban megjelenik Tornor brigadéros mögötte egy kuruc és egy labanc katona. Éva visszahőköl FERENC: (meglepetten szalutál) Brigadéros uram! Mi szél hozta erre? De hát kerüljön beljebb! (Zsedeire és Katusra mutat) Emitt vannak a szüléim. Tornor katonásan megbiccenti a fejét Zsedei, majd Katus felé ZSEDEI: (Tomornak) Üljön az asztalunkhoz kegyelmed, maradt tán még étel a tálban. KATUS: (kifelé indul) Hozom a friss ételt, biztosan éhes. TÖMÖR: (hivatalos hangon) Nem vendégeskedni jöttem, nemzetes asszony. (Ferenc felé int) A hadnagy úrral van beszédem. KATUS: (elbizonytalanodva) Hát csak tessék... TÖMÖR: (Ferencnek) Mi történt itt délelőtt, hadnagy uram? Mielőtt elváltunk, kioktattam, hogy fegyvernyugvás van, és a szerint cselekedjék, mert aki azt megbontja... FERENC: Bűnös nem vagyok, brigadéros uram. Az enyéimet védtem: apámat, anyámat, a nőmet és a házat... TÖMÖR: Ez nem elég indok! FERENC: (felhorgad) Mi lenne elég, ha ez nem?! TÖMÖR: (kimérten) A hadnagy úr a haditörvények ellen vétkezett, s ezért halál a büntetése. (A katonákhoz) Vigyétek! A katonák közrefogják Ferencet, Éva kétségbeesetten néz rájuk FERENC: Nőmtől csak elbúcsúzhatok, brigadéros uram? TÖMÖR: Hát tegye, de szaporán! A katonák elengedik Ferencet, Éva a nyakába borul FERENC: Ne sírj, Évám! Miattad tettem, amit tettem. És tiszteltetem anyádat! Csak Éva zokogása hallatszik néhány pillanatig TÖMÖR: (a katonáknak) Elég! Vigyétek! KATUS: (Tornor lába elé veti magát) Kegyelmet, brigadéros uram! Kegyelmet! Én kérem, az anyja! (Zokog) TÖMÖR: (hidegen) Nem áll módomban kegyelmet adni, asszonyom! (Int a katonáknak, akik kiviszik Ferencet) Nyugalmat kell szerezni ennek a kifosztott országnak. Békét - minden áron. Ezért nincs kegyelem, nemzetes asszonyom. (Fölemeli Katust) Ha a fiam volna is, fel kellene köttetnem. Kintről dulakodás zaja, lábdobogás hallatszik. A kuruc és a labanc katona feldúltan be KURUC KATONA: Brigadéros uram, a fogoly megszökött! 585
