Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
LABANC KATONA: (lihegve) Und wir liefen nach ihm. Er sprang im Garten auf ein Pferd, ohne Zaum und Sattel. Als seine Soldaten das sahen, ritten sie nach ihm. TÖMÖR: (a labanc katona elé állva) Ungeschickte Teppen? Macht euch fort! (Szalutál a katonáknak) Végeztem, lelépni! A katonák értetlenül néznek egymásra. Tömör - ahogy visszafordul - rákacsint a kuruc katonára TÖMÖR: (karját széttárva a család felé fordul) Akkor nincs itt dolgunk tovább. (A katonák felé) Induljatok, baca balgák! így vigyáztatok rá?! A katonák ki. Tömör utánuk néz, mintha azt várná, hogy hallótávolon kívül érjenek TÖMÖR: (Katushoz fordul) Látja, nemze- tes asszony, a hadnagy úr katonái is így vigyáztak a labancokra délelőtt, oszt’ valamelyik megmaradt hírhozónak! Ezért kellett idejönnöm lóhalálában. (Dühösen a levegőbe csap) Eh! Bárcsak levágták volna valamennyit! KATUS: (megint Tömör lábai elé borul) Mégis van Isten! TÖMÖR: (fölemeli Katust) A hála valóban Istennek jár! Hallgassanak rám! Ferencet itt hamarosan keresni fogják, és ha nem találják, magukon állnak bosszút Ebediért. Ne kísértsék hát Istent, s hagyják el a házat még ma, de legkésőbb holnap! Meneküljenek! KATUS: Hová, jó uram? Hol van még ezen kívül nekünk otthonunk? TÖMÖR: Azt csak a jó Isten tudja most, de... talán Csobánc várában még védelmet kapnának. (Biccent a családtagok felé) Áldja meg az Isten kegyelmeteket! (Évához és Katushoz lép) Ferencet meg ne féltsék, kivágja ő magát minden veszedelemből, aztán előbb-utóbb majd magukra talál! Nyugodalmas jó éjszakát! (Szalutál, majd el) KATUS: (maga elé) Mennyi nyugodalmat elkívánnak esténként széles e világban! És minő kevés válik valóra belőle! Vége a 2. résznek 3. RÉSZ A Zsedei-féle ház ámbitusa, másnap reggel. Zsedei az asztalnál ül, és Tacitust olvas. Katus jön be KATUS: (már az ajtóból) No, annak is a csudájára fog járni a vármegye, ha kegyelmed meg nem vakul. Mit rongálja a szemét avval a latin könyvvel? Ha még a Bibliát olvasná! (Magában zsörtölődik, miközben az asztalon tesz-vesz) Az egész háznép a szekereknél ténykedik, ő meg itt olvas. ZSEDEI: (fölkapja a fejét) Olvasok? Olvasnék, ha az eszem másutt nem járna. (Felsóhajt) Csobánc vára, Zala völgye... Hej, de nehéz elhagyni az ősi fészket! KATUS: Nehéz, nehéz. Tudom én is... (Megtörli a szemét) Ahogy fölkeltem, kifutottam a temetőbe. Hát amint megláttam Katinka sírját, mintha gyökeret vert volna a lábam: csupa virág az egész sír! A gyöngyvirágok sora középen el- nyílófélben, de a széleken már bimbósak a tulipánok. Istenem, meddig nyílnak ebben a szárazságban, ha nem leszek itt? ZSEDEI: Nem kell a holtakat zaklatni, Katám! Az emléküket úgyis magunkkal visszük, bárhová megyünk is. (Elnéz a távolba) Hej, pedig ahogy elnézem ott a lankán a gyümölcsöst, minden virágában a kislányunk marasztal. Hogy szerette a piros almát... KATUS: Meg a szőlőt! Annak a bimbója is levedzik már. ZSEDEI: (nekikeseredve) Hej, a kutya...! De nehéz itt hagyni mindent egy 586
