Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
GYÖRGY: Március közepén Pálffynak, aztán rá két hétre meg Lengyelországban, Rákóczi kezébe. FERENC: És az elsőről tudott a fejedelem? GYÖRGY: Tudott, de nem Károlyitól! Ezért kellett újra esküdnie. FERENC: (dühösen) Miért nem koncolták föl inkább?! GYÖRGY: Hiszen Bercsényi akarta, de Rákóczi megakadályozta benne. FERENC: (elképedve) Honnan tudod te mindezt? GYÖRGY: (titokzatosan mosolyog) Mi mindent tudunk. FERENC: (keserűen) Megtarthattad volna a titkaidat. GYÖRGY: (pergament húz elő az oldaltáskájából) Van itt még valami. (Zsedeihez) Holbach báró nem jelentkezett még, apám? ZSEDEI: Ez idáig nem. GYÖRGY: Bár most jönne, míg itthon vagyok! (Fölmutatja a pergament) Elolvashatná a békekötés feltételeit. FERENC: (felugrik) Micsoda?! Ferenc fél kézzel dühösen markolja az asztal szélét, másik kezével a pergamen után kap. György elrántja előle az iratot, s Zsedei felé nyújtja GYÖRGY: Tessék, apám! Zsedei elveszi a pergament, s nyomban olvasni kezdi GYÖRGY: Holbach báró itt aligha szerez birtokot. Az én részem Pálffy generális védelme alatt áll. FERENC: (visszafojtott haraggal) Az enyém meg a kardom védelme alatt! ZSEDEI: (fölnéz az írásból) Fiam, nem kell ide kard! Itt olvasom a reso- lutióból, a második pontban... (Olvas) Annak semmi akadálya nincs, hogy a köznemesség is ugyanolyan kegyelemben részesüljön, mint a főnemesek, azonban fegyvereik letétele után hűségesküt kell fogadniuk a császárnak... FERENC: (közbevág) Apám, én hűséget már kétszer fogadtam! GYÖRGY: (gúnyosan) Nocsak! FERENC: (György felé vág a tekintetével) Először Évának, másodszor a fejedelemnek. (Tagoltan) Már senki másnak nem fogok! ZSEDEI: (nyugtatólag) Talán nincs is rá szükség. Én úgyis hamarosan meghalok, s az árvák birtokait nem kobozhatják el... (A pergamenre bök) Ez is itt áll az ötödik pontban! FERENC: Ne beszéljen így, apám! Hol van még a maga halála? ZSEDEI: Ki tudja, milyen közeljár? GYÖRGY: Azt bizony nem tudhatjuk. És te sem tudhatod a magad sorsát, öcsém. FERENC: (felfortyan) Nekem nem kell a labanc kegyelme! Én hűséget nem esküszöm a császárnak, amíg kard van a kezemben. (Föl-alá járkál) Felejtsük el, amiért zászlót bontott Rákóczi? Felejtsem el Bottyán apánk harcba hívó szavát meg Balogh Ádám nótáit?! GYÖRGY: El kell felejteni. FERENC: Hogyan feledhetném?! Mint ahogy azt sem tudom elfelejteni, mi várt itt a házban, amikor megérkeztem. (Évának) Mondd el neki, Éva, mit akartak veled a labancok! ÉVA: (felzokog) Hogy mondhatnám el szégyenemre?! Hiszen tudhatja! FERENC: (keserűen) Tudhatja. Más házban tán ő is így csinálta! GYÖRGY: (felugrik) Tudd, hogy mit beszélsz, öcsém! FERENC: (György felé biccent a fejével) Bocsáss meg, ha tévedtem, de nem tudok hinni ennek a mundérnak! KATUS: (korholva) De fiam! Ebben a mundérban a bátyád van. Csak nem hiszed, hogy... FERENC: Nem hiszek én már a németnek, és annak se, aki vele szövetkezett. GYÖRGY: Hát a .ti szövetségesetek, a muszka cár, az jobb lesz? FERENC: Az még nem rabolt el semmit tőlünk. Se javaink, se asszonyaink. 584
