Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
ZSEDEI: Adjon Isten szerencsét hozzá, fiam! JÁNOS: Köszönöm, apámuram. Már megyek is Julisért, hogy bemutathassam György bátyámnak! GYÖRGY: Mintha kissé elhamarkodnád a dolgot, öcsém! Látod, még én is nőtlen vagyok. Vagy annyira sürgős? JÁNOS: (zavartan) Lehet... Nem tudom. (Keményebben) De azt tudom, bátyám, hogy neked nem volt érdemes várni a nősüléssel harminc éves korodig. Ki adja vissza az elveszett fiatalságodat? A császár talán? Lehet, hogy eldobná a koronáját is, ha Julisom szemében egyszer megnézhetné magát! ÉVA: Hallod ezt, Ferenc? Mikor mondtál nekem utoljára ilyen szépeket? (Átöleli Ferencet) Talán ma este... FERENC: Nem tudom, maradhatok-e. Rosszat sejtek. JÁNOS: (megértőén) Gyertek át Julisék- hoz, ott aztán senki sem keres benneteket. Gyertek! Mi úgyis átjövünk ide beszélgetni, nem kerülünk haza éjfél előtt. (Elábrándozik) Akkor fényesek igazán a csillagok... ZSEDEI: (somolyog\’a) Mégis hajnalban szoktál hazajárni, ahogy anyád tudja. KATUS: (zsörtölődve) Nem tudok én már semmit. JÁNOS: Na, megyek is már. (Hamiskásan Évára mosolyog) Aztán gyertek ám, Éva! FERENC: (nevetve) Menj csak, ha már így megindultál! Talán mi is odaérünk. De előbb még elbeszélgetünk egy kicsit György bátyámmal. János sietve el GYÖRGY: Én sem maradhatok sokáig, talán egy napot még. Tíz nap eltávozást kaptam Pálffy generálistól. Négy napig jöttem, de visszaútban öt is kell, úgy kifáradt a lovam. Hacsak az itthoni zab föl nem erősíti... FERENC: (keményen) És a gazdája nem fáradt? Meddig ad még erőt a „hűség”? GYÖRGY: (Ferenc szemébe néz) Ad az, s napról napra egyre többet. Ahogy a harcok mostani állását nézem, nem nekem kell megbánnom a hüséges- kümet! FERENC: (felcsattan) A császárnak tett eskü nem eskü! Sokan megszegték már előtted is! GYÖRGY: És a legtöbben bitóra kerültek. FERENC: De a fejüket büszkén tették a kötél hurkába! GYÖRGY: Nem mindegy, hogy büszkén vagy sírva halunk meg? FERENC: Nem mindegy! Nézz apánkra! Nem alkudott meg soha sem a törökkel, sem a némettel! GYÖRGY: (fölényesen mosolyog) Megalkuvókat mostanában a ti kuruc vezéretek, Károlyi mellett lehet találni. FERENC: (keserűen) Fejétől büdösödik a hal, csak azért! GYÖRGY: (felsóhajt) Elfáradt már mindenki ebben a harcban, azért! Elég volt nyolc évig. Ládd, hiába írt kiáltványt a fejedelem a konföderációhoz, nem bízik már a győzelemben senki a kuruc táborban! ZSEDEI: (maga elé dörmög) Nekem is hiába kiált a fejedelem, mert már se nem látok, se nem hallok. GYÖRGY: Tudom, mire visszaérek, már Kassa is Pálffy generális kezén lesz. FERENC: Hohó, nem addig a’! És mit csinál Károlyi ezalatt? Talán ül majd ölbe tett kézzel?! GYÖRGY: (gúnyosan) Ugyan, dehogy! Inkább hamarosan leteszi a hüség- esküt Pálffy kezébe. FERENC: (gyanakx’óan) Úgy gondolod? GYÖRGY: Károlyi már létévé kétszer, és le fogja tenni harmadszor is. FERENC: (zavartan) Hogyhogy? Nem értem. Kinek tett már kétszer hü- ségesküt? 583
