Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 1-2. szám - Szabó László: Csekő Árpád
tűk gyöngéit, de tiszteltük tudását. Jó tankönyvet írt. Tudta annyira a fizikát, hogy lássa: az a fizika, amit tanít, nem teljes fizika. De nem oldódott föl, hogy megsejtesse a fizika többi részeit. Ha a fizikát egy nagyvárosnak tekintjük, akkor benne Mikola hivatásos idegenvezető volt, de olyan, aki csak a saját kerületét ismeri. Mikola órái mégis hasznosak voltak számomra: ez volt az utolsó fizikakurzus életemben, amit kijártam. - A gimnáziumban volt egy diák-önképzőkörünk. Ez önkéntes volt, mégis majdnem mindenki eljárt rá. Itt egyszer a relativitáselméletről tartottam előadást. Utána Mikola magához szólított és rákérdezett: miért hiszem el a relativitáselméletet. Némi szemléltetéssel leírtam neki a Michelson-kísérletet és annak logikai következményét. Mikolának nem tetszett, hogy erre emlékeztettem. De tudomásul vette lelkesedésem, ezzel a megjegyzéssel: „A következő rét mindig zöldebbnek tűnik.” - Az Evangélikus Gimnázium sok kiváló tanár közt matematikatanárunk volt a legnagyobb, Rátz László. Szeretett tanítani. Ismerte tárgyát és tudta: hogyan kell iránta érdeklődést kelteni. A legmélyebb megértésig vezetett bennünket. Sok gimnáziumi tanár van, aki érti a hivatását, de senki nem volt képes úgy elénk varázsolni tárgya szépségét, mint Rátz László tanár úr. Ő volt a Középiskola Matematikai Lapok egyik alapítója, amit országszerte olvastak. Húsz éven keresztül szerkesztette a folyóiratot, és azt nem egyszer saját pénzéből postázta. - Amikor Gobi Imre igazgató nyugalomba vonult, a tantestület Rátzot választotta utódjául. Legtöbben ezt mondták volna: „Köszönöm az előléptetést. Igazán kedvesek.” De öt év működés után Rátz László lemondott az igazgatóságról, mert az új tisztség hátráltatta nevelői munkáját, és visszament egyszerű tanárnak. Tudta, sok energiára van szüksége, hogy felidézze a matematika legmélyebb szépségeit. - Különös gondot fordított a legjobb diákok fölismerésére és inspirálására. Rátz kiváltságnak érezte, hogy olyan kiválóságot taníthat, mint Neumann János, ezért sohasem fogadott el érte pénzt. Azt mondhatná valaki: „Hát Neumann a 20. század egyik legnagyobb matematikusa volt. Persze hogy megérdemelte a különórákat.” De gondoljuk végig ezt a tanár szempontjából. Igen, lángész volt, de még nem volt világhírű, csak egy tízéves kisgimnazista, húsz más okos fiú között. Agya nyiladozott, de még nem voltak publikációi. Hogy tudhatná valaki, hogy ebből a tízéves fiúból egyszer majd nagy matematikus válik? Rátz mégis látta, mégpedig nagyon hamar. - Rátz László hozzám is nagyon kedves volt, majdnem annyit törődött velem, mint Neumannal. nem adott különórákat, jól kiválasztott könyveket adott kölcsön, de elvárta, hogy azokat jó állapotban adjam vissza. O volt az egyetlen tanárom, aki lakására is meghívott. - Rátz László tanítványai számára innen-onnan Józan ésszel megoldható matematikai feladatok” gyűjteményét állította össze. Néhány példát sikerült megoldanom, de a legtöbbjüket borzasztó nehéznek találtam. Az azóta eltelt években, amikor nem volt kedvem dolgozni, könyvespolcomról előelővettem ezeket a Józan ésszel megoldható példákat”, hogy tovább gondolkozzam rajtuk. (Wigner Jenő visszaemlékezései, ahogy azokat Andrew Santonnak elmondta. Plenum, New York, 1992.) CSEKO ÁRPÁD 1902-1993 (Részletek CsekőÁrpád temetésén elmondott búcsúbeszédből) Nem tartozom azon szerencsések közé, akiknek Csekő Árpád tanára volt. Személyesen csak idős korában találkoztam vele fizikatanár ankétokon, öregdiákok összejövetelein, de kísérleti eszközeit, könyveit, cikkeit évtizedek óta ismerem, nagyra becsülöm. Csak aki hasonló körülmények között kezdte a pályafutását, tudja megérteni, hogy 503
