Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 1-2. szám - Szabó László: Csekő Árpád
mit jelentett a számomra az ötvenes évek második felében egy hiányos felszereltségü faluban, fizikatanítás közben a Csekő-láda, a Csada-Csekő-Jeges-Öveges kísérleteket leíró könyv modellértékű ábrasorozata, egy-egy új eszköz, továbbképzés, tanár: segédkönyv, melynek csaknem mindegyikében „tettestárs” volt Csekő tanár úr, oly sokak Árpád bácsija. Szülei falusi „néptanítók” voltak. O is először tanítóképzőt végzett, majd tanító- képző-intézeti tanári oklevelet szerzett fizika, matematika, biológia és kémia szakon. Kiválóan képzett, széles látókörű, a tudását állandóan gyarapító tanár volt, aki mindig lelkiismeretesen készült az óráira, igényes volt elsősorban önmagával, de kollégáival és a tanítványaival szemben is. A tanulástanítás folyamatában kitüntetett szerepet szánt a tapasztalásnak, a szemléltetésnek. Több mint száz kísérleti eszközt készített, részt vett a Fizikai Szemle, valamint az Elet és Tudomány szerkesztésében, tanítók majd fizikatanárok sokaságának képzésében, továbbképzésében, számos fizikatanári ankét, demonstrációs eszközkiállítás megszervezésében. Már fiatalon a pápai tanítóképző igazgatója lett, majd tanított Jászberényben, a budai tanítóképzőben és gyakorlógimnáziumban is. Eredményes tanári munkáját és színvonalas írásait elismerve 1960-ban meghívták a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Kísérleti Fizika Tanszékéra, fizikatanárok képzésére. Innen ment nyugdíjba 67 éves korában, de utána még tizenöt évig tanított a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Pótolhatatlan munkát végzett 1984-től szinte élete végéig. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum szaktanácsadójaként régi fizikai taneszközök felkutatásával, rendezésével, javításával. (Többek között Jedlik Ányos, Eötvös Loránd, Békésy György és Pócza Jenó által tervezett vagy készített eszközökről van szó.) Számos hivatalos elismerésben si volt rész pl.: Mikola-díj (1969), MTESZ-díj (1977), TIT Arany Koszorús Jelvény (1984), Eötvös Érme (1987), a Magyar Köz- társasági Érdemrend Kiskeresztje (1992). Az igazi elismerés azonban az élményszerű órákért, lebilincselő kísérletekért: tanítványainak hálája, tisztelete, szeretete, amelyet többek között az is bizonyít, hogy 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat örökös, tiszteletbeli elnökévé választották. A tehetség ajándék, nem érdem, de kötelez. Kötelezi mind a tanárt, mind a diákot a lehető legjobb eredmények elérésére. Csekő tanár úrnak nem véletlenül volt olyan sok kiváló diákja. Nem csupán a tudásban voltak kiemelkedők, hanem jel- lemileg is. Olyan embereket nevelt, akik a karaktert nem áldozták föl karrierért. Mi marad meg egy tanár munkájából a halála után? Meggyőződésem, hogy nem csupán az általa írt könyvek, cikkek vagy elkészített eszközök. Csekő tanár úr több mint 65 éven keresztül tanított. Több ezer tanítványa volt. Lehet, hogy közülük néhá- nyan már alig emlékeznek rá, de a szemléletéből, a tudásából, a gerincéből bizonyára magukkal vittek ők is a „sejtjeikbe” beépítve. A pedagógus munkája mindig nehéz volt. Tele idegfeszültséggel, bizonytalansággal, anyagi és egyéb gondokkal is. Egyet azonban sohase felejtsünk el: a világ legértékesebbjével, az emberi lélekkel és értelemmel foglalkozunk, mégpedig a legfogékonyabb korban. Éppen ezért minket nem sajnálni, hanem irigyelni kell. Még a halála után is irigyelni lehet az olyan tanárt, mint Csekő Árpád, akinek a temetésére ilyen sokan jönnek el egykori tanítványai, kollégái, barátai, tisztelői. Árpád bácsi, Isten áldjon! Példa értékű életed emlékét tisztelettel őrizzük. Kálmán Attila államtitkár Művelődési és Közoktatási Minisztérium KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Pápa, 2005. Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató HU ISSN 1216-2027 Tipográfia: Polgárné Németh Katalin 504
