Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 5-6. szám - E. Csorba Csilla: „Egy birodalom láncszemei” - a Jókai-hagyaték története
sekről, tengerészeti, csillagászati művek, memoárok, földrajzi, botanikai különcségek, különböző országok, népek története, művészet és divat történet Laborfalvy Róza érdeklődéséből, külföldi szerzők, Béranger, Hugo, Dumas, Balzac, Schiller, Tolsztoj munkái, hazai szépirodalmi, történeti, statisztikai, etnográfiai munkák, sok esetben a szerzők által dedikált példányban. A könyvtár két impozáns pillére az 50 éves írói jubileumra megjelenő száz kötetes díszkiadás és az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben Jókai által szerkesztett kötetei. A hosszú élet, a számos költözés, halála utáni huzavona megrostálta az állományt, de Jókai maga is időnként megvált a számára lényegtelennek tűnő kötetektől. A könyvtár legfontosabb darabjai a forráskiadványok, melyeket egy-egy regényéhez bizonyíthatóan vagy feltételezhetően felhasznált. A mű megírását megelőző anyaggyűjtésről vall az alábbi Révay Mór János idézet: „aki csak valami érdekest talált régi krónikákban, régi rajzokban, régi naptárakban és egyebütt, elhozta Jókaihoz”. Jókai a források vallomásait összevetette a tudományos feldolgozásokkal, a hagyományban élőt a históriaival, majd a tanulságot beépítette munkáiba. Többször hangsúlyozta, hogy az adatok a „valóságbul” vannak véve, a leghitelesebb kútfők nyomán, ugyanakkor fontosnak tartotta a különcséget, rendkívül séget, hogy olyan helyen járjon, ahol a „Pegazus patkója nyomot nem hagyott.” Olvasási szokásairól, annak mennyiségéről megoszlanak a vélemények. „Mint ahogy az akrobatának minden nap kell gyakorolni az izmait, ügy kell neki folyton fejleszteni ismereteit könyvekből, lapokból. „A napi sajtó maga egy nagy iskola, melyből a regényírónak egy leckét sem szabad elmulasztani” - vallja. Nem véletlen, hogy általa szerkesztett, főszerkesztett, rajzolt lapok mellett számos különleges, hazai és külföldi folyóiratot járatott. A hagyaték egy tekintélyes részét teszi ki az írói jubileumra kapott, az író népszerűségének fokátjelző számos, ösz- szesen 221 dísztárgy, díszalbum, oklevél, üdvözlő irat. Vármegyék, egyesületek, városok, társaságok, egyetemek, iskolák, kaszinók, magánszemélyek versengtek 1893-1894 fordulóján azért, hogy ki tud elmésebb köszöntőt, verset, iparművészeti remeket, rajzos és festett díszlapot Jókai számára írni, készíttetni. A páratlanul gazdag, ipar- és művészettörténeti anyag egyedülálló a magyar irodalom- és művelődéstörténet gyűjteményeiben. A hagyaték legfontosabb része a személyiséghez közvetlenül szóló, vele együtt élő tárgyak együttese, a már-már perszoni fikáit íróasztal, az őt soha el nem hagyó tollal. „Ketten vagyunk, én meg az íróasztal. Élőlény ez már, aki beszél velem.” - írta idős magányában Az én életem regényé-ben. Örökölt családi tárgyak, vásárolt vagy főként ajándékba kapott díszművek, tudatosan felkutatott távoli földrészek üzenetét hozó emlékek fontos, meghitt környezetet, inspiráló, ötleteket adó forrást jelentettek az írónak. A Stáció utcai lakás zsúfoltsága, majd Laborfalvi Róza halála után a Bajza utcai kis palazzo az,'amelyben leginkább érvényesült a múzeum, ereklyetár és bensőséges otthon melegét egyesítő lakberendezői akarat. Jókai mellett nevelt lánya is besegíthetett abban, hogy a fotókról kontrolálható művészi rendetlenség tudatos elrendezéssel párosuljon, hogy a meleg színek, a puha textilek, nemes anyagok, a régiség patinája a keresetlen egyszerűség és az igényes polgári-író fejedelmi lét atmoszféráját sugallja ez az otthon. A puritán hálószoba mellett a dolgozószoba egy egész élet tárgyi lenyomatait hordozta: a tulipános láda a gyermekkor emlékeivel, a könyv- szekrények az életművel, az íróasztal a munkát adó felületével, rajta a munkához nélkülözhetetlen vázlatokkal, forrással az apró ceruzával írt noteszekben, üvegszek489
