Lapok Pápa Történetéből, 2004

2004 / 5-6. szám - E. Csorba Csilla: „Egy birodalom láncszemei” - a Jókai-hagyaték története

rényben a különös érdeklődés, az ásvány és csigagyüjtemény értékes darabjai, középen a passzió kiélését és a baráti társaságot biztosító kártyaasztal. A falakat sűrűn borították a képek, a polcokon bronz szobrok, elefántcsont faragványok, jó részt az író alkotásai. „A költő szenved, mikor teremt, a festő pedig kéjeleg. A költőnek zsarnoka a szenvedélye, a festőnek jó barátja. A költő nagysága nemzetének láthatáráig tart, a festő nagyságát a kerek világ határozza körül.” - írja az És mégis mozog a föld című regényben. „A toll kínoz, az ecset enyhít” - vallja, s nem kívánja feloldani a festészethez kötődő, egész életen át a kettős tehetség okozta dilemmáját. Barátairól, családtagjairól, ismerőseiről rajzolt, festett portrék, tájképek, utazás során készült rajzok, vázlatok, a Petőfi Irodalmi Múzeumban több mint száz önálló mű bizonyítja tehetségét. E sort neki tulajdonított karikatúrák, újságillusztrációk egészítik ki. Gondja volt arra, hogy hiteles művészek készítsék el a halhatatlanság számára rendelt portréit, Horovitz Lipót, Ferraris Artúr, Réti István festményei, Huszár Adolf, Zala György mellszobrai, Barabás Miklós, Dörre Tivadar, Mészöly Géza grafikái mellett a fényképezés hazai jeles képviselői versengtek arcvonásai megörökítéséért. E műveket földi helytartóinak, képviselőnek tartotta, Zala György szobrát maga helyett küldte hazai és külföldi rendezvényekre, a fotókat köszönet gyanánt fáradságot nem kímélve dedikálta valamennyi tisztelőjének. (Száz különféle fotó mellett félszáz, arcvonását rögzítő egyedi és sokszorosított grafika maradt gyűjteményünkben). Művészbarátságairól az írói jubileum alkalmával (1893) kapott több mint 70 mű, valamint Zichy Mihály, Ligeti Antal, Schikedanz Albert, Keleti Gusztáv, Mészöly Géza, Feszty Árpád festményei

tanúskodnak. Tudjuk, volt Victor Hugótól egy festménye, Hogart, Meissonnier metszetei, Verescsagin festménye. Lakásának testre szabott, izolált világa, a megszokott, megnyugtató, mégis mindig új felfedezésére alkalmat adó tárgyi környezete, már-már a kert elzárkózást, vissza- vonultságot nyújtó mikro közegéhez hasonlító lakás-milieu segítette egy kozmikusán kitágított világ megragadásában, megörökítésében.

A fentiekben a Jókai hagyatékról röviden elmondottak egy készülő, reményeink szerint a 100. évfordulóra megjelenő kiadvány, a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai gyűjteményi katalógusából vett apró morzsák. A grandiózus vállalkozás kollégáim (Kalla Zsuzsa, Németh Zsuzsa, Parragi Márta, Benkő Andrea) aprólékos munkájának eredménye. E számbavétel végre pontosan körülhatárolja a Jókai birodalom területét, annak minden leágazását, s pótolhatja az elmúlt 100 év mulasztásait. Az 1990-es évek végétől megélénkülő kutatás, Jókai modernségének körvonalazása azt jelzi, hogy az ideológiai hatásoktól sem mentes korábbi távolságtartás szakmai körökben új sütetű befogadássá módosult. E lépéssorozat fontos állomása a kritikai kiadás folytatása, a levelezéskötetek sajtó alá rendezése lenne. Míg az irodalomtörténet közelít elhanyagolt szerzőjéhez, az olvasók lassan elhagyják őt. Ennek nagyjából ellentmond, hogy a balatonfüredi és svábhegyi állandó kiállítás, a négy éve álló ideiglenes tárlat az Irodalmi Múzeumban kedvelt, gyakran látogatott helyszíne közönségünknek. Az új geopolitikai helyzetben meg kellene találni Jókainak a közép-európai népekhez szóló, hitet, felemelkedést, nemzeti tudatot adó, európaiságot hirdető müveinek a mához szóló időszerűségét. „Ez a mi munkánk, s nem is kevés”!

KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Polgárné Németh Katalin

Pápa, 2004. HU ISSN 1216-2027