Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 5-6. szám - E. Csorba Csilla: „Egy birodalom láncszemei” - a Jókai-hagyaték története
val, elefántcsont faragványaival, azután a Jókai könyvtárral, melyben minden művének mindenféle kiadása megvan magyarul és idegen nyelven és azokkal a megbecsülhetetlen értékű kis kopott jegyzőkönyvekkel, amelyekbe minden érdekeset feljegyzett, amit életében hallott, továbbá ötleteit , álmait, ábrándjait, mindenféle bölcs mondást, adomát, különös megfigyelést megtörtént eseményt.” A Jókainál gyakori vendég volt kiadója, az ő részletes, lényegre törő leírásában előttünk állnak az „őseredeti zamatú, kimondhatatlan bájú Jókai-lakás legfontosabb darabjai, melyek közegében Vészi József szerint egy „isteni ihletű poéta és egy túláradó gazdagságú művésziélek teremtő álmai szövődtek.” Sajnálatosan a Jókai-Petőfi Ház, majd Petőfi-Jókai Ház elnevezésből Jókai neve kikopott, s a Petőfi -Ház megnyitóján Révay szerint - a Jókai-szobában kétségbeejtő látvány fogadta a belépőt, rendszer nélkül elhelyezett bútorok és képek, valamint koszorúszalagok. A Jókai nagy műgonddal, hosz- szú évtizedek gyűjtőmunkájával összeválogatott, speciális, csak rá jellemző ízlést, hangulatot árasztó otthona kellékeit eredeti formájában soha nem lehetett újra összerakni. Hegedűsné Jókai Jolán által letétbe átengedett, elsősorban Jókai gyerek- és ifjúkorára vonatkozó családi emlékek nem pótolhatták azt a fejedelmi környezetet, amely eredeti szépségében, ritka, sehol nem látott egzotikus tárgyak közegében, ahol minden darab „emlék szebb időkből”, mutathatta volna meg az írói műhelyt, egy nemzeti géniusz alkotási terrémiumát. 1910 tavaszán az örökös, Jókainé Nagy Bella korábban tett indítványai, ajánlata ellenére a magyar kormány, a Nemzeti Múzeum, a Petőfi Társaság nem szánta el magát a hagyaték megszerzésére. Ekkor - Nagy Bella memoárja szerint - a bécsi Dorotheum tett ajánlatot, a hagyaték megszerzésére 200 ezer korona értékben. (Mások szerint a londoni British Múzeum is érdeklődött felbecsülhetetlen mű-együttes iránt.) A hivatalos intézmények a közvélemény ellenséges hangulatára hivatkozva nem mertek lépni. 1911-ben az ügy kimozdulni látszott a holtpontról, s Zichy János kultuszminiszter tárgyalásba kezdett Nagy Bellával Jókai kéziratainak és relikviáinak megvételére, valamint egy Jó- kai-múzeum létrehozására vonatkozóan. A 135 000 aranykoronára becsült együttest a második feleségnek fizetett évi 6 000 koronás életjáradékkal váltotta meg a kormány, s 1912. március 14-én a megvásárolt gyűjteményt már a nagyközönség is élvezhette. (A hivatalos vételi szerződés szerint a hagyaték a Nemzeti Múzeum és a Petőfi-Ház között oszlott meg két festmény kivételével, amelyeket a Szépművészeti Múzeumban helyeztek el. A több ezer lapból álló kézirat-együttes a Nemzeti Múzeum , - ma OSZK- Kézirattárába került, a hagyaték többi része a Petőfi-Ház első emeletére.) A Petőfi-Ház története és katalógusa című kötet előszavában (1911) Herczeg Ferenc nem tesz említést a Jókai-múzeumról, csak a katalógusrészben sorolják fel, hogy Hegedűs Sándor családja mivel gazdagította a Petőfi-Ház gyűjteményét. A sommás elnevezések, pl. Régi könyvek Jókai könyvtárából, Jókai eredeti rajzai nem teszik lehetővé az azonosítást, de nagyban feltételezhető, hogy a letétbe helyezett tárgyak egy részét idővel a család visszaszerezte, mint ahogy az is, hogy Nagy Bella még az 1930-as években is, Elnök utcai lakásában, számos jelentős tárgyat magánál tartott, sőt egy emlékmúzeum létesítéséről sem mondott le. (Feltehetően a tárgyak közül több, az országot elhagyó, s Angliában letelepedő Nagy Bella és családja tulajdonában is maradhatott.) A tárgyak sorsa - akár a családi, akár közgyűjteményi tulajdonban voltak - bizonytalan, kalandos, mint pl. a Szeretve mind a vérpadig című regény kéziratáé is, mely a Feszty-családtól került az 1925-ös komáromi kiállításra, 487
