Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
Merezskovszkij és Turgenyev, a háború után kiadott angol és amerikai írók, mint Huxley, Sinclair Lewis, Maugham, Vicky Baum, nem feledve Thomas Mannt, Stefan Zweiget, Romain Rolandot, meg a Csendes Dont, ami olvasása után még sokáig borzongatta a lelki- állapotomat. Valószínű, kölcsönzőim jóvoltából „művelt és olvasott” hírnevem kezdett lenni, amit senki sem vitatott el, inkább különféle szolgálatokra felhasználtak osztálytársnőim. Könyvtárba szaladni óra előtt, hazafutni valami könyvért, ami Samu bácsinak sürgősen kellett és én közel laktam, meg is volt nekem, mert minden pénzem az Olcsó (és nem kevésbé olcsó) könyvtár újságpapírra nyomott példányaira költöttem. Ekkorra már gyakorlott virrasztóvá „fejlődtem”, apránként, előbb csak kilencig, aztán fél tízig, és így tovább, tízig, tizenegyig olvasok a lámpám alatt. Hiszen napközben annyi a tennivaló, a tanulnivaló! A művészeti tárgyak közül a rajz megszűnt a gimnáziumokban! Maradt a negyedik osztályban művészettörténet és műelemzés Tóth Sándor tanár úr tantárgyaként heti egy órában, ami természetesen nagyon kevés volt. Ifjú hölgyek vagyunk, így már nem rohangálunk nyakló nélkül, mint az általánosban. Valóban szükség van a testnevelésre, ha a sok ülést-gömyedést ellensúlyozni akarjuk a még növekedésben lévő szervezetünkben. Tornatanáraink mindent megtesznek, hogy ez így is legyen! Illyés József tanár úr az elsőben tanít, és ezúttal tényleg megtanulunk lépésben felvonulni, katonásan venni a szűk utcák kanyarjait, kifogástalanul tartani a nehéz zászlót - legalábbis időnként. A militarista látszat elkerülésére nótázhatunk kedvünkre felvonulás közben, s ha létezik diákhagyományfolytonosság, sem a „vékonyhéjú piros alma”, sem a „rézágyú”, amit Gábor Áron öntetett, el nem felejtődött, diákemlékezetből ki nem kopott azóta. Mester Gábomé követi Illyés tanár urat, mikor őt a Közgazdaságiba helyezik. Ancsi néni mindnyájunk kedvence! Ismerjük és szeretjük már az általánosból, ahol szintén tanított bennünket. Ancsi néni végignéz a tornasoron az első, szeptemberi órán, „no lányok”, mondja, „szépen megnőttetek a nyáron”. KözKözben már fölmérte a súlygyarapodást, a zsírpárnákat, amik a vakáció kényelmében rakódtak le ránk. Nem mondja, de látszik rajta, hogy ezennel hadat is üzent a felesleges kilóknak, s a háborút haladéktalanul megindítjuk! Egy, kettő, egy, kettő... meglódul a sor, s a sípszóra futás körben az udvaron, békaugrás, megint futás, indián szökdelés. Teljesítményfelmérés is történik most már a gimnáziumi tornaórákon, hány métert, centit ugrunk, távolra, magasra, mennyi idő alatt futjuk le a megadott távot. Labdajátékok, tornaversenyek, bajnokságok válogatják a legjobbakat. De a többség számára az elérhető legfontosabb eredmény mégis a jó egészség. A karének itt is folytatódott, mívesebb, igényesebb lett. Szekeres Lajos tanár úrral is nagy öröm volt dolgozni, ahogy később a Pedagógus énekkarban is. Iskolánk alapításának 425. évfordulójára időben elkezdtük a készülődést a kórussal. Már jól előre haladtunk a próbákkal, mikor tudomásunkra jutott, hogy az ünnepség elmarad... 1956-ot írunk. A nagy „vízválasztó”, a forradalom, másodikos korunkban következik el, tizenöt évesek vagyunk ekkor és felgyorsulva hagyjuk magunk mögött a gyerekkorunkat. A forradalom után még sokáig fiatalok vagyunk. De már soha nem leszünk olyan gondtalanok és felhőtlenül bizakodók, mint annak előtte. A tömegre emlékszem, az első emeleti folyosót a főbejárattól jobbra és balra, az igazgatói irodáig elborító tömegre, meg a kanyarban, az irodától bal felé még egészen a melléklépcsőig állókra, a lépcsőkön várakozókra. Valami szervezés folyik, vagy utasításra várunk? Gergely tanár úr beszél a tanári szoba kitárt ajtaja előtt, de messze állok, nem hallom. A nagy tüntetésre két nappal később, szürke, csöpörgős időben, a fél város vonul a főbb útvonalakon. Anyámmal megyünk, nem félünk, nem emlékszem semmi félelemre. De hamarosan megjelennek az orosz tankok, előttünk is áll egy a tér közepén, csöve benéz az ablakon. A rádió szerepe megsokszorozódik, a Sors szimfóniát halljuk állandóan a hírek között, és a Szabad Európát, minden óvóintézkedés nélkül. Néhány nap lázas tevékenysége után máris Nyugat felé indulnak a vonatok, a szerelvé468
