Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története
Nemzetvédelmi Szövetség égisze alatt megkezdi a Nemzetőrség, majd novemberben a KISKA XIV/2. század szervezését és annak parancsnoka lesz. Kapcsolatot tart az MHSZSZ- szel az MNFFB-vel. Alakulatát az ellenállási mozgalom rendelkezésére bocsátja és elősegíti a Vörös Brigád szervezését. Védelmezi a terület létesítményeit, menti az üldözötteket. A Gestapo letartóztatja. Súlyosan bántalmazzák, egészsége megrendül. 1950-től haláláig nemzeti gondozott. Közli a „Magyar antifasiszta ellenállás és partizán mozgalom kislexikon” Kossuth kiadó 1987. Még megdöbbentőbb a következő jelentés, amely a Hadtörténeti Közlemények 2001. évi 114 évf. 4. számában 684— 685 oldalon Varga E. Lászlótól Forrás közlésként jelent meg. Részlet lan Emisarski, volt Budapesti Lengyel Katonai Attasé Emlékirataiból. 1938-1940. 15. közlemény: „Vitéz Baló Zoltán ezredes, a M. Kir. Honvédelmi Minisztérium 21. osztály vezetőjének jelentése a honvédelmi miniszternek Lengyeleket átvevő német bizottság Budapest, 1940. augusztus hó 11. Tagjai a német-lengyel háborúban állítólag részt vett magyar légióról tettek említést. A lengyeleket átvevő bizottsági tagokkal kb. egy heti folytonos együttlét alatt, beszélgetés közben a német bizottsági tagok egy oly tárgyú beszélgetést kezdtek meg, melynek tárgyát és lefolyását kötelességemnek tartom jelenteni. Előre bocsátom, hogy egész idő alatt fő súlyt fektettem arra, hogy mindenütt, minden tekintetben a legjobb benyomást nyerjék és bennünk a feltétlen hűséges, bizakodó szövetségest lássák. Azt hiszem, hogy ezt teljes mértékben sikerült is elérnem. A német bizottsági tagok ismételten a magyar-lengyel barátságra terelték a beszélgetést. Mivel a téma elől kitérni nem lehetett, igyekeztem általános válaszokat adni. Említettem Magyarországnak Lengyelországgal évszázadokon át volt történelmi vonatkozásait, mely azután megszűnt és csak a közelmúltban vetődött fel újra a közös lengyel-magyar határ kérdésénél. Hozzáfűztem, hogy tudtommal a lengyelekkel nem volt semmiféle szövetségünk, ellenben köztudomású, hogy a lengyeleknek a románokkal volt szerződésük, adott esetben valószínűleg ellenünk is. A németek ezután azt említették, hogy a német-lengyel háború alatt Magyarországon sokan a lengyelekkel szimpatizáltak. Erre azt válaszoltam, hogy ez csak egy kis töredék lehetett, régi vonatkozások miatt és főleg szánakozásból, és ahogy én tudom, a magyarok zöme biztos volt a német fegyverek győzelmében és a németekkel rokonszenvezett. A német megbízottak ezután azt mondták, hogy a németlengyel háborúban a lengyeleknél egy magyar légió is volt, amelyet Hajas vagy Hcjjas (Iván - M. Gy.) nevű magyar szervezett éspedig a magyar kormány tudtával és támogatásával, és hogy ez a Héjjas nevű úr magyar miniszteri tanácsos. (Rongyos Gárda - M. Gy.) Természetesen azt válaszoltam nekik, hogy minderről semmit nem tudok, de lehetetlennek tartom. A németek erre azt mondták, hogy a légióról biztos tudomásuk van, sokat el is fogtak közülük és legalább 50-60-at agyon is lövettek. Erre azt válaszoltam, hogy kalandorok mindenütt vannak, így nálunk is, lehetséges, hogy egy ilyen csoport verődött össze, de kizártnak tartom, hogy erről a magyar kormány tudomással bírt volna. A németek többé nem tértek vissza erre a témára. v. Baló ezr. s.k.” (HL HM EIn.21,-1940- 45924. eredeti irat). A lengyel háború kitörése előtt a németek újból felszólítottak a fegyveres együttműködésre és ellenértékképpen a drohobyczi olajvidéket ajánlották fel. Amikor azt visszautasítottuk azzal, hogy nekünk Lengyelországgal semmi ellentétünk nincs, azt kívánták, hogy legalább engedjük át a déli hadseregcsoportjukat Magyarországon és Kárpátalján, ennek fejében visszaadják Szlovákiát. (Néhány hónappal megelőzően vállalt Németország 25 év tartamára szavatosságot a független Szlovákia függetlenségéért és biztonságáért.) Amikor erre sem voltunk hajlandók Szlovákiához fordult, amely ezután át is engedte őket. Ennek fejében a magyargyűlölő szlovák politikusok segítették uralomra. Erre mondta gróf Csáky külügyminiszter a parlamentben, hogy „a becsületes nemzet elszigetelődik”. A lengyel összeomlás után a lengyel hadsereg részeit és a polgári menekülteket befogadtuk, lefegyvereztük ugyan, de nem hadifogolyként kezeltük s a németek többszörös követelése ellenére sem adtuk ki nekik, sőt titokban elősegítettük, hogy egyes vezető férfiak Nyugat-Európába menekülhessenek, a zöme pedig Jugoszlávián át a Közel-Keletre az ott felállított lengyel hadosztályokhoz. 1940: Amikor az oroszok a nagy részben orosz lakosságú Besszarábiát megszállták (amely egyébként is csak az első világháború után került Romániához), a románok 20 éves magyarüldözésétől végsőkig felizgatott magyar közvélemény hevesen követelte az erdélyi kérdés megoldását. Hitler ezt ellenezte, mert akkor már Romániával tárgyalt és csak azzal tudtuk a kérdés békés megoldását kicsikarni, hogy az egész magyar haderőt mozgósítottuk. A második bécsi döntés azonban - bár első tekintetre igazságosnak tűnt fel és visszajuttatta a magyarlakta területek túlnyomó részét - közelebbről vizsgálva erősen rosszindulatú volt reánk nézve. Egyébként azt az ismételten visszatérő német felszólítást, hogy kössünk Romániával meg nem támadási szerződést -amely a románok hátát volt hivatva biztosítani egy román-orosz háború esetén - végig ki tudtuk kerülni. Ezzel a németek politikáját és célkitűzéseit ezen a területen igen nagy mértékben megnehezítettük. 434
