Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története
1941: L/ Amikor úgy látszott, hogy hosszú idő után végre létrejön egy őszinte jugoszláv- magyar kibékülés a néprajzi elv alapján (Bácskában a Ferenc-csatorna képezte volna a határt, tovább pedig a Dráva, illetve a Mura), s a két állam barátsági szerződést kötött, a németek, akik ezt az egész fejlődési folyamatot nem nézték jó szemmel, rá akartak kényszeríteni bennünket arra, hogy vegyünk részt a Jugoszlávia elleni háborúban. Teleki Pál miniszter- elnök öngyilkossága ezzel függ össze. Teleki halála után az új kormány, hogy elkerülje a németekkel való kenyértörést, belement a német követelésekbe és így részt vettünk a volt magyar területek megszállásában, de csak a Dunáig és a Dráváig. A volt Horvátország területére már nem voltunk hajlandók lépni, még kevésbé Jugoszlávia belsejében a hadműveletekben részt venni, amit pedig a német hadvezetés (List tábornagy) határozottan követelt. Ezt később is megtagadtuk, pl. amikor az olasz fegyverszünet után Németország azt kívánta tőlünk, hogy a jugoszláv területeket mi szálljuk meg és mi pacifikáljuk! Mindezeknek az volt a következménye, hogy a németek nem engedték meg a Bánát megszállását, ahol pedig a szerb és német lakosság mellett igen jelentékeny számú magyarság is él. 1942 márciusában a kormányzó helyzetének megerősítésére idősebb fiát - a németek erős ellenzése mellett - kormányzó-helyettessé tettük. Röviddel ezután Bárdossy miniszterelnök, aki alatt léptünk be a német-orosz háborúba, lemondott és helyére az angolokkal szimpatizáló Kállay, Bethlen egyik legbizalmasabb embere lépett, aki ezután egész kormányzása alatt a németek részéről a leghevesebb támadásoknak volt kitéve ,,kétkulacsos” politikája miatt. 2.1 Az oroszok elleni háborúban egyébként csak az ún. „megszálló csapatok”-kal vettünk részt (mégpedig olyan emberséges módon, hogy a lakosság, és pedig nemcsak a lengyelek, hanem az ukránok és fehér oroszok is) mindenütt feltűnő rokonszenvvel vette körül a magyar csapatokat. Még az orosz partizánok is különbséget tettek a németek és a magyarok közt annyira, hogy mindezek folytán a németek valósággal féltékenyek voltak ránk. Csak később, amikor már látszott, hogy a németek terve, Oroszország gyors leverése nem sikerült, jött Keitel Budapestre azzal a követeléssel, hogy nagyobb erőkkel és közvetlenül vegyünk részt a hadműveletekben. Eleinte mereven szembehelyezkedtünk, később a német hatalom ereje és a belpolitikai helyzetünk miatt a követeléseknek kitérni nem lehetett, így került ki a 2. magyar hadsereg a Don- frontra, ahol azután a németek a magyar politika retorziójaként áldozatul dobták oda a sztálingrádi hadseregért, szembeszállva az orosz őrszemmel, hogy az 1943 januári nagy orosz ellentámadás csaknem teljesen megsemmisítette. Ezután újból csak a megszálló csapatok voltak kinn, amelyeket azonban a németek teljesen szétszórtak az egész arcvonalon, Zaporozsjétől egészen a brjanszki erdőig. Amikor a magyar kormány ismételten kérte ezek összevonását, hogy a mind valószínűbb orosz támadással szemben a Kárpátok vonalában a magyar hazát védhessük, az OKW egy titkos rendeletében, amelyet a Heeresgruppe Südhöz intézett és amely egy szerencsés véletlen folytán tudomásunkra jutott, elrendelte, hogy a magyar csapatok és a Kárpátok között mindig legyenek nagy német erők. A viszony a két kormány és a katonai vezetés közt mindig hidegebb lett és a németek mind erőszakosabban léptek fel. 1944 március havában a megszálló erők a parancsnokát, Lakatos vezérezredest Hitler magához rendelte és durván nekitámadt, hogy miért akarják a magyarok mindig visszavonni a magyar csapatokat, valamint, hogy miért tárgyal a magyar kormány az angolokkal? Lakatos már azzal a gyanúval tért haza, hogy a németek valamire készülnek Magyarország ellen. Mikor ennek Greifenberg, a budapesti német katonai attasé előtt méltatlankodva kifejezést adott (március 17-én), az a gyanúsítás ellen felháborodva tiltakozott. Ugyanakkor megbeszélésre kérte Hitler a kormányzót és vele szemben is csaknem ilyen gorombán lépett fel, követelte egy teljesen német beállítottságú kormány kinevezését és a hitleriz- mushoz való rend bevezetését. Mikor a kormányzó a magyar belügyekre való ilyen durva beavatkozást visszautasította, Hitler megfenyegette. Egyébként nem is engedték vissza 435
