Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 4. szám - Emlékek Dr. Szőllősy Sándor polgármesterről
nagyon sokat tett a felszerelés gyarapítása, korszerűsítése érdekében. Gyakran megfordult a városmajor területén található tűzoltó laktanyában, részt vett a megbeszéléseken, sőt a gyakorlatokon is. 1945 márciusában az első bombázás után a pápai tűzoltóság kiköltözött a város szélén található Fehér malomba, hogy innen induljon bevetésre, ha tűz támadna valahol. Erre az elővigyázatosságra részben azért volt szükség, hogy egy esetleges bombázáskor meg ne semmisüljön a tűzoltásra szolgáló anyagi és emberi erő, részben azért, hogy könnyebben meg tudják kívülről közelíteni a tűzfészkeket, meg tudják kerülni a romok által eltorlaszolt utcákat. Bár már közel voltak a szovjet csapatok, a tűzoltók közül senki nem gondolt menekülésre, a város elhagyására. Mint 8 éves fiú ekkor tanúja voltam egy döbbenetes jelenetnek. Géppisztolyos nyilas suhancok jelentek meg a malom udvarán, s felszólították a tűzoltókat, hogy a kiürítési parancsnak megfelelően hagyják el a várost, távozzanak nyugatra, Németországba. Miután azok nem voltak hajlandók engedelmeskedni, a síró-rívó hozzátartozók, asz- szonyok és gyermekek szeme láttára a falhoz terelték a férfiakat, s fegyvereiket rájuk szegezve agyonlövéssel fenyegették őket. Erre kénytelenek voltak rövid felkészülés után a város mentőautójába bezsúfolódva elhagyni Pápát. Az utolsó pillanatokban dr. Szőllősy Sándor polgármester, mint tűzoltótiszt csatlakozott hozzájuk. Akkor úgy tudták a Veszprémből menekülő nyilas vezetők akartak leszámolni vele, miattuk kellett átmenetileg elhagynia a várost. A pápai tűzoltók Ják községig jutottak, el, itt megvárták, míg a front átvonul felettük, majd megindultak hazafelé. Az oroszok megérkezésükkor azonnal elvették tőlük a gépkocsit, és min- dannyiukat kifosztották. Édesapám lábáról lehúzták a csizmát is, így kénytelen volt mezítláb nekivágni az útnak. Dr. Szőllősy Sándor lábbelije nem kellett a felszabadítóknak, sőt a hátizsákjában csodálatos módon megmaradt egy pár turistabakancs. Ezt ő azonnal felajánlotta, így édesapám abban jött haza. Ezért ő nagyon hálás volt, hiszen a közel száz kilométeres utat egy cipőhöz szokott ember képtelen lett volna mezítláb megtenni. Végzetesen fel is fázhatott volna, hiszen mindez március utolsó napjaiban történt. Útközben a szovjet katonák több ízben ismét kifosztották őket, néha az életük is veszélyben forgott, de végül mindannyian baj nélkül hazaértek. Tudomásunk szerint a városvezetői munkában járatlan új polgármester, dr. Sulyok Dezső örömmel fogadta, és maga mellé vette dr. Szőllősy Sándort, akinek az első hónapokban nagy szerepe volt a normális élet megindításában, a közmüvek helyrehozásában. A Fehér-malomban hagyott két tűzoltó autót az apák távozása után mi, gyerekek zsírral bekentük, majd egy poroltóból homokkal lefújtuk. Az így beszennyezett autókhoz nem volt kedve az oroszoknak, többszöri szemlélődés után otthagyták, nem vitték el. A hazaérkező tűzoltók kérésére a gépkocsikat a Legény-féle javítóműhelyben ellenszolgáltatás nélkül rendbe tették, azokat használatba lehetett venni. FEJES SÁNDOR nyugdíjas tisztviselő emlékezése: Mikor dr. Szőllősy Sándor az ötvenes években B-listázás folytán kikerült a városházáról, akkor jó kapcsolata révén Németh Ernő, a Vasipari Vállalat igazgatója odavette magához, ahol a könyvelésben foglalkoztatta. Ugyanekkor ő lett az üzemben a tűzrendészed felelős is, miután neki, mint a pápai tűzoltóság tiszteletbeli parancsnokának teljes rálátása volt a tűzrendészeti szabályokra. Az ezzel kapcsolatos szabályokat ő betéve tudta. Egyébként rendkívül emberséges volt, finom úriemberként kezelt mindenkit, még minket is, akik 25-30 évvel fiatalabbak voltunk. Nem tudtunk olyan kéréssel fordulni hozzá, amit zokszó nélkül ne teljesített volna. Soha egy rossz szót nem hallottunk tőle. Derűs embernek ismertük, kitűnő humorral rendelkezett. Nagyon jó kolléga volt, mindnyájan tiszteltük őt. Azokat a hibákat, melyeket elkövettünk, Sándor bácsi szó nélkül javította, ezekért soha szemrehányást nem tett. Ez jólesett nekünk, akik akkor frissen kikerülve a középiskolából rájöttünk, hogy ott a szükséges gyakorlati ismeretekre nem tanítottak meg bennünket. Néha még az alapműveleteknél is gondjaink voltak, mikor ötven tételből álló számoszlopot kellett összeadnunk. Egyszer egy féléves mérleg elkészítésénél, ahol vízszintesen és függőlegesen egyezniük kellett volna az adatoknak, bizony nem tudtam megbirkózni a feladattal, pedig otthon is dolgoztam rajta. Ekkor is Szőllősy Sándor bácsi hozta helyre azt, amit én elrontottam. Én csak megbecsüléssel tudok rá emlékezni. Közreadja: Huszár János Apáczay Csere János-díjas ny. pedagógus KIADJA A JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: Dr. Hermann István Tipográfia: Máticsné Pölczman Enikő Pápa, 2003. HU ISSN 1216-2027
