Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső
mi számtan, ipari- és kereskedelmi jogi ismeretek; kémiaórákon megismerkedtünk a fontosabb gyártástechnológiákkal; továbbá a legfontosabb, a könyvvitel. Jól érezte az iskola vezetősége, hogy új, modernebb idők jönnek, újabb gazdasági rend következik, és ehhez szükség lesz jólképzett gazdasági szakemberekre. Mint később kiderült igazuk lett: a háború után valamennyien el tudtak helyezkedni a végzett hallgatók. Egyházi iskolánál szokatlanul fontos szerepet szántak a testnevelésnek. Ehhez kellett azonban, hogy olyan kiváló tanárunk legyen, mint V. Kovács Lajos, akit mindenki csak ’’Szak úr”-nak hívott. Az iskolai kardvívó és tornászcsapat sorozatban nyerte az országos bajnokságokat! Év végén a szokásos tornavizsgákon pedig a Ligeti Sporttelep zsúfolásig megtelt az élményszámba menő műsorok megtekintésére összesereglett nézőkkel. Hetenként volt egy kellemetlen kötelezettségünk is: a leventefoglalkozás. Ilyenkor kimasíroztunk a vásártérre, a lőtérre vagy a leventeotthonba, ahol többórás honvédelmi oktatásban részesültünk. Senki sem szeretett ’’leventébe járni”, talán még oktatóink sem. Egyre jobban kedveltük az iskolán kívüli szórakozásokat: tánciskolába lehetett beiratkozni, és ki-ki a tehetségének megfelelő ’’hobbit” űzte. Testi és szellemi fejlődésünkkel párhuzamosan szinte mindegyikünkben kezdett kialakulni a becsvágy, hogy egy-egy területen kitűnjön az átlag közül: Baumgartner Tibi remekül tangóharmonikázott, Kerekes Lajos és még néhányan szertornászok lettek, jómagam asztaliteniszben és gyorsírásban arattam sikereket. De volt olyan is, aki esetenkénti produkciókkal hívták fel magukra a figyelmet, mint pl. Takáts Józsi, aki arra fogadott, hogy kézen elmegy a Kollégiumtól a Csókáig. Mások a futballban jeleskedtek, mint Udvardy Józsi és Beschoner Öcsi. Akadt viszont olyan is, aki állandóan harcban állt a tanárjával, mint Székely Béla, aki az Apostol tanár úr bosszantásában lelte örömét. Volt egy társunk — Varga Ottó —, aki magas szinte űzte azt a képességét, hogy óra előtt kiment a katedra elé, és valami igazi vagy látszatprobléma felvetéssel igyekezett a felelésre szánt időt megrövidíteni, gyakran sikerrel. Legemlékezetesebb esete az volt, amikor Rudolf Hess, Hitler helyettese Angliába szökött, s az óra megkezdése előtt arról kérdezte a tanárt, vajon mi erről a véleménye. Volt véleményük, az első három órát sikerült elbliccelni, de a negyediken a tanár mosolyogva fogadta Ottót, meg sem várva, hogy elkezdhesse a mondókáját: tudom, eltűnt a Hess, felelés lesz. Nyilván a tanáriban szóba került, hogy ezek a harmadikosok mennyire érdeklődnek a politika iránt. Gondolom minden osztálynak voltak a súgással kapcsolatban is humoros esetei, nekünk, illetve nekem és kedves padtársamnak Kamondy Lacinak is akadt ilyen Az ónodi országgyűlésről tanultunk, feleléskor a tanár azt kérdezte, mit mondtak a magyar nemesek, amikor a Habsburgokat megfosztották a tróntól. Laci tétovázott, láttam, hogy nem tudja, súgom neki: ”Eb ura fakó!” Valószínűleg nem jól értette, azt hívén, hogy ezt latinul mondták, büszkén kivágta: ’’Ebura, fakura!” A hatás még Ónodon sem lett volna nagyobb! A süvölvények egyre felnőttesebb szokásokat vettek fel: egyre többen dohányoztak, tízpercekben a WC fülkék mindegyikéből kékes füst szállt fel. Tanáraink is beletörődtek valahogy, tudták, úgyis hiába tiltják, akkor is megtalálják a fiúk a módját. Nagyszerű tanáraink voltak, ettől vált az iskola igazán hazafias, de szélsőségektől mentes intézménnyé. A legnagyobb hatást azonban a szigorúan vett tananyagon kívüli beszélgetések gyakorolták a hallgatókra. Fiatal tanárainkat a háboiű a frontra szólította, és sajnos hárman: Kiss László, Csipő Lajos és Futó István az életüket áldozták a hazáért. Pótlásukra a teológiai tanári kaiból Nagy Gábor és dr. Trócsányi Dezső professzorokat, valamint a tanítóképző nyugdíjas tanárát, Marcselly Kornélt állították csatasorba. Kiváltképp az első kettő élményszámba menő órákat tartott, igazi professzorok voltak. Mint már említettem a havi tandíj húsz pengő volt, és sokunknak a nyári szünetben végzett munka teremtette meg a tanulási lehetőséget. Munkalehetőség bőven volt, mert a 397
