Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső

hasonlóan a többi társához — a Tapolca híd- jánál állt, lévén ő a hidak védőszentje. Hűségesen is védelmezi immár két-háromszáz év óta, és méltatlanul nevezi őt a népnyelv Olajbanfőtt Szent Jánosnak.

Volt nekünk a negyvenes évek elejéről országzászlónk is, főalakja egy marcona magyar vitéz volt. Nem sokkal élte túl az oroszok bejövetelét, helyén most egy unatkozó férfialak támaszkodik. A század első feléből származik Petőfi és Jókai mellszobra, az előbbi szemrehányóan, az utóbbi elnéző mosollyal szemléli az iskolába siető kollégistákat, attól függően, hogy elkészült-e a házi feladat. De az sem kizárt, hogy a szemközti Nátusban a csinos diáklányokkal kokettáltak.

Lassacskán felnövekedtem, megkaptam első hosszúnadrágomat, és már nyakkendőim is voltak. Mire elértem a 13-14 kort, eléggé megerősödtem, s apám és a többi hasonló korú gyerek szülei úgy gondolták, hogy vége az ingyen kenyérpusztításnak, a nyári iskolai szünetekben dolgoznunk kellett. Fizikai adottságainktól függően ki-ki bojtárnak, kifutónak vagy kőművesek mellé szegődött el segédmunkásnak. A bejáró falusi gyerekek sem unatkoztak odahaza. Úgymond a nyáron megkerestük az évi tandíjat. Családi kapcsolataim révén egy Pápához 20 km-re lévő faluban töltöttem két-három nyarat ’’ismerkedvén” az építőipari segédmunkások nem éppen könnyű mindennapjaival. Közben módom volt az akkor falusi életformával közelebbi kapcsolatba kerülni, megtapasztalván az egyszerű falusi emberek munkáját, szokásait. Az idilli falusi élet árnyékos oldalait is megismertem: láttam az uradalmi cselédek sanyarú sorsát, a közös konyhákat, a meztelenül futkosó apróságokat, és hallottam a sok-sok panaszt a munkavezetők visszaéléseiről, és megélhetés ezernyi gondjáról. Visszagondolva ezekre a munkás nyarakra, ma már belátom annak helyességét, hogy fiatalon meg kellett szoknunk, hogy semmit sem adnak ingyen, továbbá azt, hogy a szabadban végzett kemény munka fizikailag is erősített bennünket.

Testileg és szellemileg megerősödvén érkeztem el életemnek egy újabb szakaszához:

apám beíratott a Pápai Református Kollégiumban indult kereskedelmi iskolába. Ez már komolyabb dolog volt, mint a polgári fiúiskola, itt már nem öt, hanem havi húsz pengő volt a tandíj, ráadásul itt a tananyag elsajátítását is szigorúbban megkövetelték. Persze tandíj- kedvezményt, sőt tandíjmentességet is el lehetett érni, de hát ahhoz olyan többlettanulást kellett volna teljesíteni, ami messze meghaladta társaim nagy részének és az én szorgalmamat is. Már az első nap rosszul kezdődött számomra. Az osztályfőnökünk — boldog emlékezetű — Ruzsás Lajos az osztálykönyv adatait írta be: anyakönyvi adatok, előző iskola, annak tanulmány eredménye stb. Ügyelvén az adatok pontosságára a neveket kibetűzve kellett esetenként bemondani, pl. Kováts Zoltán t, s-sel; Schmiedhoffer Gyula s, c, h-val. Mindenki elrebegte az adatait, néhányan még büszkén kivágták, hogy a nevük y-ra végződik. Itt kezdődött a dilemmám: az én semmitmondó Tamás László nevemmel mit lehet kezdeni? Mentőötletem támadt — a lehető legrosszabbkor — büszkén kivágtam: Tamás László nagy T-vel. Osztályfőnököm kezében megállt a töltőtoll, rámnézett, nyelt egyet és megszólalt: az óra után jöjjön be a tanáriba. Rosszat sejtettem — teljes joggal. Nem díjazta a humoromat, legalábbis nem olyan formában, ahogy én gondoltam: két irtózatos nagy pofont kaptam a Mohamed Ali méretű Ruzsás Lajostól, továbbá néhány intelmet, amit már könnyebben elviseltem.

A jobbára Pápáról és a Dunántúlról össze- sereglett diákok szabadabb, frissebb levegőt hoztak magukkal a kollégium latin és görög nyelvtől átitatott falai közé. Mi például általánossá tettük a tegeződést a felettünk járó iskolatársainkkal. Megrökönyödve tapasztaltuk, hogy az alsós gimnazisták ’’alászolgáját” köszöntek a felsősöknek. Mindazonáltal ránk is kisugárzott a hagyománytisztelő, de ugyanakkor a korszerűbb tanítási módszereket támogató nagyszerű iskola hatása.

A kor kereskedelmi és gazdasági élet követelményeinek megfelelően praktikus, hasznos tantárgyaink voltak: gyors- és gépírás, magyar és német kereskedelmi levelezés, kereskedel396