Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső

egyházi esküvőm, és remélem, hogy harangjai fognak annak idején búcsúztatni.

Egy kerek kiképzésű szökőkút is emelte a Fő tér szépségét, ennek is nyoma veszett, mint a Fenyvesi villa sarkán állt bronzszobornak. Már azt sem tudnám megmondani, kit ábrázolt, talán Vénuszt?

A templom mögött kastély kőoroszlánjai és a kis-Trianonból szerzett kovácsoltvas kapuja méltán késztette csodálatra az arrajáró idegent. Mi persze megszoktuk, hogy ott áll a helyén, lestük, hogy milyen lehet az Esterházy gróf, aki ezt a pompás épületet lakja. Emlékeim szerint sohasem láttam, csak a személyzet elbeszéléseiből hallottunk róla különböző mende-mondákat. A gróf 1945 után eltűnt, eltűnt a szobor is, s a vaskapura sem vigyáztak eléggé az oroszlánok. Eltűntek a Várkert rikácsoló pávái, dámvadai, nem játszottak többet a gróf és előkelő vendégei lovaspóló mérkőzéseket sem, melyeket néha lopva megleshettünk. Lassan elfogytak a Várkert faritkaságai, a csodálatos park ebek harmincadjára került. Az igaz, hogy többé nem kellett szombatonként és vasárnaponként tíz filléres belépődíjat fizetni, ha valakinek sétára támadt kedve. Nem tudom, hitelesek-e az emlékeim gróf Esterházy Tamást illetően, de az akkori szóbeszéd szerint birtoka — az a csekélyke negyvenezer hold — hitbizomány volt, tehát nem adhatta el, és így egészben is maradt 1945-ig. A felügyelő bizottság jól sáfárkodott a pénzzel és az anyagi javakkal, több ipari telepet, téglagyárat, sőt — mint már említettem — strandfürdőt is működtetett. Ezen kívül a Fő téren számos bérház volt a birtokában. Ma már ki lehet mondani, hogy az Esterházy család — élén a templomépítő püspökkel — jótékonyan befolyásolta a város életét és fejlődését. A Fő tér patinás barokk épületeiről nem kell szólnom, azokat mindenki ismeri, rám a legnagyobb hatást a ’’lábasház” gyakorolta, boltívei jótékony rejteket nyújtottak csó- kolózó szerelmespároknak.

Gyerekkoromban öt katolikus templom volt a városban, ami azóta a tókerti templommal és az öreghegyei kápolnával gyarapodott. Az akkori, mintegy huszonötezer lakosnak körülbelül 70%-a katolikus, és a lakosság tekintélyes része templomba járó volt. Vasárnap délig szinte állandóan szóltak a harangok, kibővülve református és evangélikus testvéreik hangjaival. Az ünneplőbe öltözött polgárok már a szertartás előtt a templom előtt gyülekeztek, beszélgettek, majd kijőve a templomból valamelyik kocsmában felhajtottak egy pohárka étvágygerjesztőt. Az asszonynép — főként a fíatalabbja — engedvén a hiúság bűnös csábításának, a ’’szagosmisén” mutatta be új ruháját vagy kalapját. Bizony akkoriban létezett egy olyan megkülönböztetés, hogy kendős vagy kalapos asszony. Az előbbiek az egyszerűbb, kevésbé tehetősek közé tartoztak, míg az utóbbiak a jobb módú polgárságot képviselték. A buzgóság és a vallásos áhítat jobban jellemezte az egyszerűbb embereket, többször tanúja voltam, hogy a Mórról Cellbe igyekvő búcsújárók a poros Gróf úton megpihentek Pápán, és másnap folytatták útjukat a híres Mária kegyhelyre.

Jellegzetes alakjai voltak a város egyházi életének a barna csuhás, tonzúrás ferences papok, vagy ahogy mindenki hívta őket: a barátok. Gyakran lehetett velük találkozni, amint házról-házra járva adományokat gyűjtöttek, de viszont az is igaz, hogy népkonyhát tartottak fenn, és sokan kaptak náluk ingyen ebédet. Nyomdájuk is volt, újságot adtak ki, vallásos egyesületeket szerveztek és működtettek.

A másik szerzetesrend a bencéseké: tanító rend volt, amely gimnáziumot tartott fenn. Mintegy háromszáz éves iskolájukat úgy tudom még a magyar pálosrend alapította. Templomuk padjait és berendezéseit csodálatos faragások díszítik. Gyermeki fantáziámat mindvégig izgatta a templom előterében lévő keresztre feszített szerecsen Krisztus. Eredetének okát ma sem ismerem, pedig szeretném tudni, milyen okból nyert a corpus fekete külsőt.

Női szerzetesrend is volt Pápán, az irgalmas nővéreké, akik tanítással, betegápolással nagy szolgálatot tettek a város lakosságának.

Legújabbkori ékessége városunknak az új református templom a Széchenyi téren karcsú buzogányos tornyaiban szépen zengő haran393