Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső
a nagyobb károk keletkezését az ejtőernyős katonák hősies küzdelme hiúsította meg. Békésebb szórakozást nyújtott Strohschneider Arthur, a híres kötéltáncos. Általában egy hétig vendégszerepeit, miközben lélegzetelállító mutatványokkal ejtette ámulatba a közönséget a Nátus és a Csehszombathy ház teteje között kifeszített kötélen. Utolérhetetlen müsorszá- ma volt, amikor a drót közepére felcipelt kis tűzhelyen tojás sütött. Még ma sem tudom mi vezérelte az ilyen és hasonló embereket az állandó életveszély közepette — gyakran védőháló nélkül — végrehajtott gyakorlatok bemutatására. Talán a pénz, netán a veszély kihívása, esetleg mind a kettő? Természetesen az ilyen és hasonló látványosságok eléggé ritkán adódtak, s az iskolán kívüli időt valamiképp ki kellett tölteni. Kézenfekvő lenne a válasz: ott van a tanulás, de bizony az ördög nem hajtotta álomra a fejét, és csak az elkerülhetetlenül fontos feladatokat végeztük el; mindig a játék győzött, a tanulás valahogy mindig alulmaradt az egyenlőtlen küzdelemben. Környezetünkben nem volt szokásban, hogy ha jó jegyet kaptunk, csokoládéval jutalmaztak volna bennünket. Ha véletlenül ilyesmi előfordult, azon inkább csodálkoztak, mint örvendeztek. A rossz jegyeket és az intőket viszont számon tartották, és végső érvként mindig elhangzott az intelem: ’'Ha megbuksz, mész inasnak!” Ez már elgondolkoztatott bennünket, és ha szorult a kapca, nekiduráltuk magunkat, és egy elégséges bizonyítványt kiizzadtunk. Szórakozásaink között külön fejezetet érdemel a futball, melynek egyrészt aktív résztvevői, másrészt a mérkőzéseken szemlélői voltunk. Bátran kijelenthetem, ahol egy zsebkendőnyi szabad terület volt, ott tavasztól a labdát kergették a gyerekek, illetve a kisebb területeken fejeltek. Alkalmi kapukra folyt a játék, lerakott iskolatáskák kődarabok vagy diáksapkák pótolták a kapufákat. Örök vita tárgya volt, hogy a kapura lövéskor vagy fejeléskor a labda gólba tartott vagy sem. A játékszer bizony legtöbbször kimustrált harisnyából készült rongylabda volt. Igazi gumilabda, netán futball-labda ritkaságnak számított. Teniszlabda még csak akadt, de azzal inkább csak fejeltünk. Kedvenc grundom a Bástya volt, ami a játékosok számától függően a trafóháztól a Bauer kocsmáig terjedt. Először a két csapatkapitány sorsolással /marokba dugott kaviccsal/ kiválasztotta a játékosokat. Állandóan változott a létszám, a jövevények az időközben eltávozottak helyére állhatták be játszani. Sok felejthetetlen csatát vívtunk itt, aminek legtöbbször a rendőr megjelenése vetett véget. Ilyenkor egyikünk felkapta a ’’lasztit”, és a többiekkel együtt futott a Vajda, Salétrom, Szt. László, Rákóczi, Eötvös vagy Kuruc utca irányába. Gyorsaságban a rendőr bácsik alulmaradtak velünk szemben, így beérték a súlyos dörgedelmekkel. A réteken sem lehetett játszani, mert letiportuk a füvet, és azt nem lehetett lekaszálni. Egyik pajtásom édesanyjától pl. két pengő kártérítést követelt és kapott a szerénynek éppen nem mondható gazda. Utcák, városrészek gyerekhada közt folyt a vetélkedés. Legjobbak a munkásházi és kertvárosi csapat játékosai voltak. Később, ahogy a srácok felnőttek, már rendes csapatokba szerveződtek, és a külső Perutz pályán már bajnokságokat is szerveztek. Lovaskocsival és biciklivel is eljártak futballozni. Érdemes néhány szóval leírni a futball kialakulását a városban idősebbek elbeszélései és személyes élményeim alapján. Kezdetben vala a mai Kilián lakótelep helyén állott Vásártér, ahol az állatvásárokat tartották. Állítólag itt hangzott el először az a mély népi bölcsességről tanúskodó kijelentés: ’’Nem értem ezeket a gyerekeket, kergetik az a bürgolót ha meg elérik, akkor elrúgják”. Ha kicsit szabadjára engedem képzeletemet, magam előtt látom a labdát vezető játékost, amint éppen a ’’tányéraknákat” kerülgeti. A későbbiekben a Vásártér még a levente gyakorlótér szerepét is betöltötte. Mindenesetre az első mérkőzéseket itt játszották. A legelső csapatok a PFC, Testvériség és a Kinizsi voltak; a Perutz gyár csapata csak később, 1930-ban alakult meg, s rövidesen a város reprezentatív csapatává vált. A cégtulajdonosok jól tudták már akkor is, hogy egy futballcsapat komoly reklámhordozó, ezért jelentős összegeket áldoztak a csapat 389
