Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső

fejlesztésére. Elsősorban játékosedzőnek szerződtették a szombathelyi Savária válogatott játékosát: Vámos Ernőt, majd a szegény társadalmi egyesület, Kinizsi jobb játékosait szip- kázták el a gyárban elérhető magasabb keresetek ígéretével. Emlékezetes nagy csatákat vívott a csapat - legtöbbször háromezer néző előtt - a Haladással, Eto-val, Tatabányával, a soproniakkal és a magyaróváraikkal. Meg sem kísérlem az akkori kiváló játékosok neveit felsorolni, mert nagyon sokan voltak. Játékukkal rengeteg örömet szereztek a város közönségének. Emlékük kitörölhetetlenül él bennem és az igazi ’’drukkerek” tudatában.

A futballon kívül minden évszaknak meg voltak a jellegzetes játékai és szórakozásai. Télen a korcsolyázás volt a favorit. Akkoriban a telek hidegebbek voltak, s a téli idény is tovább tartott. Elsősorban a természetadta jégpályák jöhettek számításba anyagi megfontolásból. Legjelentősebb területünk az Öreghegy alatti réten a Tevelre vezető útkanyamál elárasztott rész volt. Innét biztosították a hentesek, vendéglősök éves jégszükségletét, miután a hütő és fagyasztószekrény gondolata még a feltalálók agyában szunnyadt. Amikor a jég legalább húszcentisre hízott, akkor jöttek — nagy bánatunkra — a lovaskocsik, hogy a kockákra vágott jeget a vermekbe fuvarozzák. Az újrafagyott jég sok veszélyt rejtett magában kiváltképp, ha olyan felelőtlenek merészkedtek rá, mint én is: a néhány cm-es jégen gyorsan átsiklottunk, élvezve, hogy a jég megrepedt utánunk. Hasig beszakadtam, kimásztam, le a korcsolyát és futás haza a kb. 3 km-es úton a Szt. László utcáig. Legalább 7-8 fokos hideg volt, és mire hazaértem, bizony zörgött rajtam a ruha. Anyám az ágyba dugott, forró hársfateát itatott velem, jól betakart és kiizzasztott. Nem lett semmi bajon, még az iskolát sem bliccelhettem el. Lehetett korcsolyázni ezenkívül a vasúti töltések mellett befagyott pocsolyákban, kubikgödrökben, a Svencel réten és a mütrágyagyári mesterséges tavon is, sőt hideg teleken a befagyott Bakonyér jegén. Volt akkoriban a mai Piac téren a PFC-nek teniszpályája, melyet télen elárasztottak vízzel, és még este villanyvilágítás és zeneszó

mellett is lehetett hódolni a korcsolyázás örömeinek.

Mire az utolsó hóember is elolvadt, már nagyon vártuk a tavaszi melegebb napsugarakat, a böjti szeleket, hogy felszárítsa az udvarok, az utcák sarát, és hódolhassunk a tavasz első szórakozási lehetőségének, a golyózásnak. Két ismert fajtája volt a golyóknak: az agyagból kiégetett színesre festett, ez volt a ’’potya” golyó, a másik az ’’értékes” az acél vagy üveggolyó. Számtalan fajtája és szabálya volt a játéknak, és itt ismerkedtünk meg először a nyerés és vesztés fogalmával. Lerongyolódott pamutharisnyák szárát bevarrtuk, és abban tartottuk a golyókat, melyeket hat darabonként két fillérért lehetett venni a Böhm Samunál. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy gyerekkorom legnagyobb sikereit e területen értem el, olyannyira, a végén már senki sem mert velem játszani a biztos vesztés tudatában. Apró, jelentéktelen kis emlék, hogy még a szentjánoskenyér magjait is összegyűjtöttük, és azokkal játszottunk ’’páros vagy páratlant”. De hát minden elmúlt, kiment a divatból, egyáltalán hova lett maga a szentjánoskenyér?

Nyáron a futball mellett a fürdés volt a fő szórakozás. Számtalan lehetőséget nyújtott a Tapolca patakon sorjázó, malmoknál kiszélesített meder, a téglagyári tó, a kavicsgödrökben összegyűlt talajvíz, valamint a két belépti díjas fürdő: a strand és az uszoda. Az előbbi, melyet a harmincas évek elején építetett az Esterházy uradalom a Győri úton még ma is áll. Hívogató reklámját Závory Zoltán kiváló pápai festőművész készítette, a plakáton Pollák Olga, a jómódú zsidó pék csinos lánya néz szembe velünk, és a ’’Napsugár, levegő, élet a pápai Esterházy strandon” című felirat. Ha jól emlékszem, harminc fillérért lehetett fürödni, és bizony nem volt zsúfoltság, mert harminc fillér sok családnak komoly kiadást jelentett. Emlékezetes színtere volt a strand az 1936-os berlini olimpia úszóbajnokának, Csík Ferencnek a szereplése. Még az újságokban is megjelent, hogy 59,2 mp. alatt úszta le a száz métert.

Kedvelt gyülekezőhelye volt a strand a város szépeinek és a nyalka katonatiszteknek.

390