Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső
társamat, felelevenítem a velük kapcsolatos emlékeimet. A fényképek komoly, merev arcai mögül életre kelnek a nevető, rosszalkodó vagy éppenséggel komolyabb fiúk, akikkel négy évig szoros kapcsolatban voltam; együtt izgultuk végig a nehéz órákat, együtt örültünk a ’’lyukas óráknak” vagy a szünidőnek. Nagyon sokról már semmit sem tudok, élnek vagy halnak-e? Vajon mi lett belőlük, ők is végignézik-e ezt a tablót, eszükbe jutok-e, és ha igen, mit gondolnak rólam? *** Mint már az előzőekben leírtam, minden szabadidőnket a játék töltötte ki. Elsősorban rengeteg gyerek volt, a szűkös lakásviszonyok között sok helyen nem is igen fértek el a szobákban, kikényszerültek az udvarra vagy az utcára. Szerencsére gépjárművek csak elvétve akadtak, ha egynek a berregését meghallottuk, kitódultunk az utcára, és megcsodáltuk a 40- 50 km-es sebességgel száguldó autókat. Lovaskocsi viszont annál több akadt, a teherszállítást szinte kizárólag csak ezek végezték, s kipufogógázok hiányában más ’’melléktermékeket” kellet az utcaseprőknek napjában többször is takarítani. A forgalom kedden és pénteken a heti, illetve az évente nyolc alkalommal rendezett országos vásárokon tetőzött. Gabonával, fával megrakott szekerek kerekei csikorogtak, ostorpattogás és a kocsisok nem éppen irodalmi hangvételű noszogatása verte fel az egyébként csendes utcák békéjét. Minden áruféleségnek megvolt az állandó — talán évszázadokkal ezelőtt kialakult — piaci elárusító helye: a gabonát a Nagytemplom mögötti részen; a tűzifát a Fapiacon a Batthyányi utca elején; a halakat a Tapolca hídján a piacon; a káposztát és kerékrépát a Bástyán; a cserépedényeket a Nagytemplom előtt a szökőkút mellett; a használt holmikat az ún. avítt-piacon a tűzoltólaktanya előtti részen árusították. Az el nem adott tűzifát egészen alkonyaiig fuvarozták a városon keresztül, amelyre vagy akadt vevő, vagy nem. Az élelmesebb vásárlók persze ezt az alkalmat várták, mert ilyenkor némi árengedményt lehetette kicsikarni a szegény fuvarosoktól. A baromfipiacnak is külön helye volt: a Közép utca — ami akkoriban csendes, forgalomtól kevésbé érintett terület lévén — adott helyet hetivásári napokon a szárnyasoknak. Később ez is leköltözött a piacra, emlékét a Közép- és Deák Ferenc utca sarkán lévő ’’Tikos kocsma” őrizte, míg azt is el nem érte végzete, és áldozatul esett a városrendezésnek. Magam előtt látom a sok falusi asszonyt, amint fejükön egyensúlyozva hozták a piacra a ”té-hasznot”, azaz a tejtermékeket valamint a tojást. Helyük a piaclejárónál lévő padoknál volt, itt árulták a tejet, a tejfölt - ez utóbbit ver- dung-gal /mintegy 2 dl-es bögrével/ mértek -, és a tormalevélbe csavart, frissen köpült vajat. A városba vezető utak mindegyikénél vámház állott, és az ott bejövő termelőknek, amennyiben lovaskocsival érkeztek, kövezetvámot kellett fizetnie. Éjjel-nappal szolgálatban voltak a vámosok, és éjszakára sorompóval zárták le az utakat. Hamisítók persze akkor is akadtak, a tejet általában akkor vizezték városi közkutakból, amikor már a vámon belül voltak, mert a ”meó”-zás legegyszerűbb módjával vizsgálták a tejet: egy cseppet a körömre pöttyentettek, és ha szétfolyt, az már hamis volt. Nagyobb gazdaságok lovaskocsikon is hozták a tejet állandó vevőiknek, de ugyanígy a pékinasok puttonyszerű vesszőkosarakkal a hátukon a friss zsemlét és kiflit is házhoz szállították. Ma már feledésbe merült a kifutófiúk alkalmazása. Ez általában fizetés nélküli állás volt a hatodik osztályt elvégzett fiuknak. Ingyen dolgoztak a fűszerüzletekben, házhoz vitték a megrendelt áruk a vevőknek néhány fillér borravaló reményében, továbbá abban a hitben, ha megbízható, törekvő gyerekeknek bizonyultak, még inas is lehetett belőlük. A felszabadult inasokból segédek lettek, ami többnyire akkor következett be, mire megérkezett a sorozási behívó. Arra már nem emlékszem, melyik hónapban volt a sorozás, de arra igen, hogy aznap hangos volt a város a harsány nótaszótól, és szanaszét kóvályogtak a pántlikás kalapú, üveges szemű berúgott legények. Ebben a falusi legények jeleskedtek elsősor385
