Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső
bán, akik többnyire lovaskocsiban érkeztek, és még külön cigányzenekart is hoztak magukkal. Ma már tudom, hogy nem csak virtusból ittak, hanem azért is, mert három évre kiszakadtak otthonukból, a szegény szolgalegények pedig afeletti örömükben, hogy megszabadultak a nehéz mezőgazdasági munkától. Vendéglátóhelyeknek akkor sem volt szűkében a város, az akkori igények legváltozatosabb skáláját elégítették ki. A szállodák álltak az élen, amiből vagy négy kínálta szolgáltatásait természetesen a hozzátartozó vendélővel együtt. Legjelentősebb volt közülük a Griff, a Központi és a Hungária, ez utóbbi a háború alatt súlyos bombakárokat szenvedett. Egészen másfajta célt szolgátak a beszálló vendéglők, ezek főként a kétnapos országos vásárok idején jutottak fontos szerephez, mert a szénapiacra /Széna tér/ állatvásárra érkező szekerek és lovaik, valamint azok gazdáinak biztosítottak szállást és ellátást, no meg a fuvarosoknak jóféle somlai bort. Sört nemigen ittak akkoriban az emberek, legalábbis a kisvárosokban és falvakban, mert az akkori kormány — nagyon helyesen — védte a bortermelők érdekeit, és a sör árát nagyon magasan szabták meg: egy pohár sör áráért már majdnem egy liter bort lehetett kapni. Számtalan kis- és nagyvendéglőt lehetett találni a város területén, ezek többnyire két részlegből álltak: a söntésből a futó ivóvendégek részére, továbbá a különtermekből az úgymond ’’jobb” közönség kiszolgálására. Szinte minden vendéglőnek megvolt a törzsközönsége, az étel- és italspecialitása. Különleges helyet foglaltak el a város életében az egyesületek, amelyek a hasonló társadalmi állású, felekezetű, politikai irányzatú, valamint sportclubok szerint rétegeződtek. Megpróbálom felsorolni őket, habár biztos vagyok benne, hogy néhányat ki fogok felejteni. Ezeknek szinte mindegyike — kivéve talán a sportegyesületeket — rendelkezett italmérési engedéllyel, úgyhogy a városban nem lehetett száz lépést tenni anélkül, hogy ne lett volna alkalom az éhség vagy a szomjúság csillapítására. Az akkor még TV és jórészt rádió nélküli világban fontos szerep jutott a klubszerűén működő szervezeteknek, íme a rendszertelen felsorolás, csak ami eszembe jut: Alsóvárosi- Felsővárosi Olvasókörök, Katolikus Kör, Polgári kör, Postás Kör, iparos Kör, Emericana, Katolikus Legényegylet, K1E /Keresztény Ifjak Egyesülete/ külön evangélikus és református; Frontharcosok Szövetsége, a szociáldemokraták Munkásotthona, amely az amerikai magyar munkások adományaiból épült; a Kér., Szoc. Egylet; a Baross Szövegség; a sportegyesületek klubhelységei: a ligetben a PSE, a Perutz-egylet, a Kinizsiegylet, a Testvériség stb. Hangulatos színfoltjai voltak a városnak a kertvendéglők tekepályáikkal, cigányzenekarokkal. Minden szórakozóhely fölött magasan trónolt az Úri Kaszinó a Fő téren cukrászdával. Közönséges városi halandó ide nemigen tehette be a lábát, ez a város krémjének volt fenntartva. A már említett Griff szálloda éttermének leggyakoribb látogatói a nyalka huszártisztek, majd később a pilóták és ejtőernyősök voltak. A farsang idején szinte minden egyesület megrendezte a maga bálját, némely hét végén néha hármat, négyet is. Ezeken a bálokon és néhány vendéglőben már tánczenét is játszottak, csinos kasszir és dobosnők pedig még bájaikat is kí- nálgatták a mohó férfinépnek. Nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg e témával kapcsolatban a ’’vízszintes iparágban dolgozó hölgyek” Irhás utcai műintézetét. Jellegzetes, azóta már elfelejtett színfoltja volt a városképnek Selinko Zsiga bácsi kávéháza a Kossuth utcában. A tekintélyes méretű, derékban erősen vállas mosolygós arca ma is előttem van, amint napközben az ajtóban állva fogadta az ismerősök üdvözlését. E kávéházhoz egy apró családi emlékünk fűződik: szilveszterkor itt nagy eszem-iszom volt, és az akkori vendégcsalogatás egyik fajtájával, az éjféli malaceresztéssel kedveskedtek a közönségnek. Egyízben, újév hajnalán mindnyájan elképedtünk, amikor apán hóna alatt egy visító malaccal tért haza. Forradalmi változást hozott a város szórakozási életébe a mozi. Csak az idősebbek emlékeznek már a Széchenyi téren állott színházra, az első mozielőadások rendszeres jelleggel itt indultak meg. A színháznak állandó társulata nem lévén vándortársulatok vagy a győri 386
