Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz
tette el megbosszulni azt, hogy Laborfalvi Róza unokája miatt hagyta el őt Feszti Árpád." Bella úgy állította be Jókai előtt Mari nénit, mintha ő is hitelt adna a rágalmazó leveleknek. Jókai ekkor megszakította levelezését Marival. Ez 1901-ben történt. Jókai utolsó éveiben már nem találkoztak többet. Pedig Váli Mari életének legnagyobb élménye Móric bátyja volt. Sok-sok kedves apróságot tudhatunk meg írásából Jókairól. Ezek közül idézek egyet. Jókai kisgyerek korától félt a veszett kutyáktól. Ezért is vitt magával minden sétájára valami erős botot. Róza asszony azonban igen szerette az állatokat, és színészbarátai révén egyre- másra kaptak, gyakran még külföldről is, remek faj kutyákat. ’’Egyszer azt veszi észre Jókai - írja Váli Mari - hogy a Párizsból kapott Lyon kutya, hófehér uszkár, az egyik hársfa alatt ül habzó és folyvást mozgó szájjal. Miután Jókai hívószavára sem mozdult a kutya, beszaladt revolveréért a rásütötte a kutyára. A fegyver azonban csütörtököt mondott. Szerencsére. A következő pillanatban Lyon egy jókora békát pottyantott ki a szájából, a pákoszkodás volt a nagy száj habzás okozója.” Nem csoda, ha ezek után Jókai így szólt: ”E1 ne fogadjatok már egy ajándék kutyát se, ha csak olyant nem hoznak, ami a többit megeszi.” Befejezésül hadd idézzek abból a tudósításból, amelyet Jókai pápai lakóháza emléktáblával való megjelölésének ünnepségsorozatáról jegyzett le Váli Mari. Ez 1880-ban történt. Jókait is meghívták az ünnepségre, amit ő így utasít el: ’’Azt is nehéz kiállni, ha az embert szemtől szembe szidják, hát még ha szembe dicsérik; ez csak leköszönt miniszternek járt ki, mint büntetéssúlyosbítás.” ígéri azonban, hogy ellátogat Pápára két kedves tanára működésének 50 éves jubileumára. ”Az egyik: Váli Ferenc, aki bevezetett engem a költészet, retorika és filozófia csarnokába, aki megismertetett a természetrajz örök szépségű régióval, a másik: Tarczy Lajos, aki feltárta előttem a természettudomány felséges világát, mindkettő megragadó előadásával azt éreztetve, hogy a tudás munkája nem a halandók kínzására kitalált büntetés, hanem az olimplátogatók kiváltságos gyönyörűsége. Az 50 éves jubileumot nem érhette meg Váli Ferenc. 1882 hideg decemberében tanítástól felhevülve egy ládikára való ásványt válogatott össze fűtetlen múzeumában, hogy a következő órán szemléltesse. Ekkor fázott meg, esett ágynak, s kedves tanítványa, Steiner doktor, már nem tudta megmenteni. Jókai így vigasztalta gyászoló nővérét: ’’íme, az ünnepeltetések és uralkodói elismerések elől elmenekült abba a jobb hazába, hol magasztos jóságú életének érdemei legjobban fel vannak jegyezve...” A pápai Alsóvárosi Temetőben Váli Ferenc sírkövére e sorokat vésette Jókai: ’’...Életét áldják mindazok, kiknek lelke világát kiosztá. Félszázad látta pályáján fáradni - ki nem fáradva, Istent, Hazát szeretni tanított. Hamvainak adjon boldog nyugodalmat a Haza, Lelkének örök dicsőséget a Menny.” 5.Utószó Váli Mari - aki férje mellé került 52 évi özvegység után 1915-ben - pápai sírkövére is Jókai-idézetet vésetett a rokonság: ”Ha írnék valaha regényt, melynek hősnője a gyermeki, a hitvesi, a rokoni szeretet mintaképe, a nem önfeláldozás, a szigorú erkölcs, a végtelen türelem, a szenvedésekben való állhatatosság tökéletes alakja, akkor csak az ő élete történetét kellene megírnom.” Jókai nem írt regényt Mari húgáról, Mari azonban leírta nagybátyja regényes magánéletét, a rokonságáét és a sajátját is. Kitűnő könyv, felér egy Jókai-kötettel - mondták, akik olvasták. A pápai öregdiákokhoz és a Jókai Körökhöz méltó feladat lenne a teljes mű megjelentetése. 2002. JÚLIUS 12. HU-ISSN 1216-2027 KIADJA A JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: Dr. Hermann István Tipográfia: Szily Ildikó 332
