Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz

Aztán jött a hivatalos eljegyzés, az esküvő. A vőlegény násznagyául Jókay Károlyt, Marinak Jókay Mórt kérik fel. Jókai nem örült a frigynek.

’’Hát az ecsetjeiddel mi lesz? - kérdezte a festőjelölt Maritól, aki így felelt:

’’Nem leszek hűtlen hozzájuk asszonykoromban sem.”

Jókai betegsége miatt nem lehetett ott kedves húga esküvőjén. Mari e miatti bánatát azonban feledtette az a jó hír, hogy szeptember 22-én, abban az órában, amikor a násznép a templomba indult Pápán, ’’Pesten az én Jóskámat megválasztották az ottani teológiai intézet tanárává!” E meghívás elindítója Jókai volt, akinek tudomására jutott, hogy Török Pál kálvinista és Székács József lutheránus lelkészek Pesten közös teológia létrehozásán fáradoznak.

így kerül a fiatal pár 1859-ben Pestre, Mari imádott Móric bátyja közelébe. Ahogy ígérte, a festészethez nem lett hűtlen. A Nemzeti Múzeum igazgatójának, Kubinyi Józsefnek engedélyével Madarász Hunyadi László képének eredeti nagyságú másolásához kezdett. Később Jókai tanácsára ezt a hatalmas képet az Erdélyi Múzeum Képtárának ajándékozta. Vajon mi lett a kép sorsa?

Aztán nemsokára megismerte Mari a legszentebb hivatás csodáját is, amikor Melinda nevű kislányuk megszületett.

De a kis család boldogsága nem tartott soká. Előbb a drága kislányt, majd Peti Józsefet ragadta el a halál pár éven belül. A sors megtagadta Váli Maritól a művészi pályát, férje, kislánya korai elmúlásával a feleségi, anyai hivatás gyakorlását. Peti József szerelme csak úgy suhant át élete egén, mint egy meteor.

Mari azonban nem merült el saját bánatában. Visszaköltözve Pápára új feladatokat keresett és talált abban, hogy az egyre jobban betegeskedő szüleit támogassa, és ahogy kislány korától megszokta, a rokongyerekeket vette gondjaiba. Náluk nevelődtek éveken át Jókay Károly gyermekei: Géza, Etelka, Móricka, sőt ennek korán árvaságra jutott kisfia, Miklós is. Jolánt Laborfalvi Róza hívta Pestre, ő volt a Jókai-ház házikisasszonya. Tőlük is ment férjhez Hegedűs Sándorhoz, a később miniszterhez. Gyermekeik, Sándorka, Lórántka nem egy nyarat töltöttek Pápán, ha a szülők külföldön tartózkodtak.

Különösen Etelka húga sorsát viselte szívén. Ketten ábrándoztak az egykori kosztosdiák, a hatalmas földbirtok - Hathalom és Lőrinte - várományosáról, Ihász Lajosról. A jeles jogász és mezőgazdász, a fess katona, hódolója volt a szép, szőke, kékszemü Etelkának. Kedvéért egy téli komáromi bálra a zajló Dunán csónakozott át. A Pápára vonaton visszautazó Marit és Etelkát Győrtől Ménfőig Fecske nevű lován kísérte a lovag. Természetesen a lovag érkezett előbb a ménfői állomásra.

Etelkát azonban nagy csalódás érte, a vőlegényjelölt egyszercsak elmaradt a háztól. Egy újság - Hymen - rovatából értesültek arról, hogy Ihász Lajos oltárhoz vezette ”a kiváló szépségű” Perczel Etelkát, Perzel Mór tábornok unokahúgát. Etelka némán, hősiesen viselte bánatát. Mari nénje hasznos tevékenységekbe vonta be húgát. Ruhácskákat varrtak szegény gyermekek számára. Együtt gyakorolták az idegen nyelveket, fordítással is foglalkoztak. Egy-egy elbeszélés meg is jelent a Pápai Lapokban, sőt egy francia regény a Hon-ban is.

Több év telt el szomorúságban, amikor is a ’’csupatüz” Perczel Böske elhagyta urát, elváltak. Ekkor a ’’rossz gyermek”, ahogy Mari néni hívta Ihász Lajost, visszatért Etelkához, feleségül kérte.

Az idősödő Mari aztán szülei halála után jobbára Ihászéknál tartózkodott Lőrintén vagy Hathalmon. Akárhol szükség volt rá azonban a nagy családban, mindig ott termett. Móric bátyjához ragaszkodott legjobban. Ott is lett volna a helye akkor is, amikor Laborfalvi Róza meghalt. Ő volt a legokosabb, legtanultabb a családban, ő értékelte legjobban lángeszű nagybátyját, az ő szíve fájt leginkább annak tragikus sorsa miatt. De a kis Róza, Fesztyné, teljesen elzárta a rokonságtól az öreg Jókait. Hegedüsné Jókay Jolán se törődött nagybátyjával. így történt. hogy Jókai ismét megnősült, mert megértő, szerető társat vélt találni Nagy Bellában. Az új házasságot egyedül Mari néni nem ellenezte, mert érezte, elveszthetné Móric bátyja ragaszkodását.

Amitől félt, mégis bekövetkezett. Bella jóvoltából, aki sietett félreérteni Mari nénit, mikor az figyelmeztetni akarva a fiatalasszonyt, megmutatva neki az őt gyalázó névtelen leveleket.

’’Valószínű, - írja Váli Mari - hogy Jászai Mari keze volt a dologban, aki nem felej331