Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz
osztályú gimnáziumba hívták tanárnak, ahol retorikát, poétikát és logikát tanított.” Itt ismerkedett meg a Jókay családdal, mivelhogy tanára volt Jókay Móricnak. Jókay József, a családfő korai halála erős traumát okozott az érzékeny Móricnak, apja temetésén elájult. Nemsokára súlyos beteg lett. A nyolc évvel idősebb Eszter nővére gondos ápolásának köszönhette életbenmaradását. Iskolai mulasztásainak pótlására tanára, Vály Ferenc a Jókay házba eljárva adott különórákat. És mire a kisdiák meggyógyult, a tanár úr vőlegény lett, megkérve és kapva Eszter kisasz- szony kezét. ”A 14 éves Móric nemcsak a sógort, hanem mentort, atyát, és példányképet is kapott benne.” Vály később is foglalkozott sógorkájával. Télen-nyáron reggel 5 órakor ott kellett lennie írószobájában a kisdiáknak. Három év alatt tőle tanult meg angolul, franciául, olaszul. Jókai a korai kelés szokását élete végéig megtartotta. A szabadságharcban mint nemzetőrtüzér szolgálta a Hazát Komárom várában. Keze alatt sok pápai és komáromi diák katonáskodott. Váli Mari leírja, hogyan segédkezett édesanyjának ólomgolyókat önteni édesapja puskájához. A feleség nemzeti színű karszalagot horgolt, a kilencéves Mari pedig a fehér csíkra keresztöltésű betűkkel ráhímezte a NEMZETŐR szót. ’’Ezt a karszalagot viselte kedves apám a kabátja baj ujján” - írja Váli Mari. 1848-ban Pápára választották meg tanárnak a Református Kollégiumba a természettudományok, és az akkor alapított neveléstan tanszékre. Mielőtt az új állását elfoglalta volna, Prágába ment a kémia tanulására. Pápán 1849. október elején kezdte meg működését Tarczy Lajos, Kerkápoly Károly és Bocsor István mellett. A főiskolai tagozaton neveléstant, a középiskoláin természetrajzot és vegytant tanított, tankönyvet is írt. (Ásványrajz, 1852.) Sokat fáradozott a főiskola tanítóképző intézetének létrehozásáért, és annak megindulásától (1876) kezdve igazgatója volt 1882-ben bekövetkezett haláláig. ’’Igazgatói tiszteletdíját soha nem vette fel, szegénysorsú diákok segélyezésére hagyta” -jegyzi meg Váli Mari. Az akkori ”Új Kollégium ” építése Erre az időre esett az Új Kollégium építése. Érdekes adatokat szolgáltat Váli Mari írása erről is: ’’Jókai egyik rendkívüli képességű diáktársa, a szentgáli születésű pápai professzor, Kerkápoly Károly tehetségét a superintendencia egy igen fontos dologgal vette igénybe: őt bízta meg az Új Kollégium építésénél való felügyelettel. Mert a múló évekkel szükségessé vált az építkezés, mivel a Jogakadémia is újra megnyílt Pápán, s a többi tanszék növendékei is szaporodtak.” Megvette hát az egyházkerület azt a nagy telket, amire az Új Kollégium épült, és ami később, a századfordulón a Református Nőnevelő Intézetnek adott helyet. ’’Kerkápoly indítványára önkéntes kölcsönt kérő íveket bocsátott ki az egyházkerület, továbbá elhatározta, hogy híveit fejenként évi 2 krajcár adóval fogja megterhelni, ’s az így begyülendő összeget is a főiskola céljaira fordítja. Voltak azonban rosszakaratú akadékos- kodók, akik valósággal fellázították a híveket a 2 krajcáros ”új teher” ellen, úgy hogy azt 1 krajcárra kellett leszállítani. Voltak, akik még azt sem akarták megadni, mert az új épület homlokzata nem egyenes, hanem kissé megtört vonalban áll az utca hosz- szában. Erre a gáncsra azonban igen jó trompfot talált ki az öreg Zsoldos Ignác, a telek volt tulajdonosa: muszáj volt az Új Kollégiumot görbére építeni, mert mikor a reformáció terjedt Magyarországon, Pápán két egyenes iskolát építettek a Kálvinisták, de később ezeket - mind kettőt - elvették tőlük az igazhitűek. Mikor a vallásszabadság újra pitymallani kezdett, építettek újra egyet: az O Kollégiumot, de már ezt görbére csinálták, hogy ne legyen kívánatos. Nem is kellett az ördögnek se.” A továbbiakban ezt írja Váli Mari: ”A nagyobb szabású épületekben akkor még olyan szegény Pápa városa pedig valóságos büszkeséggel szemlélte az Új Kollégiumot, melynek kapuja felett nagy domború aranybe- tükkel díszelgett a felirat: ’’SUPERINTENDENTIA MORIBUS ET MUSIS”. ”Az épület belsejében pedig nem győztek eléggé gyönyörködni a hozzáértők: milyen szépen érvényesül a nagyszerű könyvtárhelyiség325
