Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 3. szám - Huszár János: Bevezető a ’’Jókai rokonság Pápán” című tanulmányhoz
Mari néni szót fogadott. A csaknem 1800 oldalas, hét kötetre osztott sajátkezű kéziratát a Széchenyi Könyvtárnak adta át. A mű egyetlen másolatát, melyet unokatestvére, Jókai Etelka és annak férje, Ihász Lajos készített, Ihászék nevelt fia, Jókay-Ihász Miklós őrizte. Váli Mari őt bízta meg a kiadással, és annak jogát végrende- letileg reá hagyta azzal, hogy addig ne hozza nyilvánosságra, amíg a benne szereplő személyek életben vannak. A könyv tehát kéziratban szunnyadt évtizedeken át, bár a Jókai kutatók, így Mikszáth Kálmán is, sokat idéztek belőle. Az emlékirat kalandos útjáról most hadd szólaljon meg az örökös, Jókay-Ihász Miklós Egyesült Államokban élő Lajos fia: ”Váli Mari emlékirataival először a lőrintei otthonunkban találkoztam. Egy majdnem kocka alakú, házilag készült bádogdobozban tartották, ami szíjjal volt átkötve. Ez volt persze a másolat. Mikor átköltöztünk Hathalomra, a bádogdoboz a többi Jókai reliquiákkal együtt odakerült. A háború utolsó hónapjaiban minden értékes holmit ládákba raktunk, és a különböző gazdasági épületekben a gabona alá biztonságba helyeztük. 1945 márciusában, az utolsó héten, még találtam el-nem-rejtett holmikat, többek között a bélyegeimet, édesapám bélyeggyűjteményét, egy csomó családi fényképalbumot és a furcsa bádogdobozt Váli Mari emlékirataival. Gyorsan egy kocsiládába mindent beleraktam, és még maradt hely a bádogdoboz számára is. Az öreg Tóth Károllyal kivittük a valódi, embercsinálta ”hat halomhoz”, és a középső domb tetején lévő mecsetszerű kilátóház padlója alá leeresztettük. Jó mélyre került a homokos, száraz földbe, és még szalmát is szórtunk rá. A hadműveletek alatti, és a béke első napjaiban ”kincs-keresők” mindent megtaláltak, köztük egy csomó Jókai emléket. De a kocsiládát nem. Bár az oroszok felfeszítették a padlót, de csak abból a célból, hogy a kis kilátó épületet latrinának használják, így a mélyben lévő ládához senki nem nyúlt hozzá. Amikor az előzőleg szétosztott földeket államosították, Tóth Károly bácsi, mielőtt Ajkára költözött volna a lányához, kiment a szőlőbe a Halmokhoz, kiszedte a ládát, majd bevitte Pápára édesanyámhoz, aki ekkor a Váli házban lakott. így menekült meg Váli Mari emlékirata. Ezután édesanyám és Lux néni böngészték a "naplót”, és keresték a lehetőségét, hogy teljesítsék az írónő kívánságát, a kiadatást. És ez az alkalom megérkezett Erdélyi József költő látogatásával. (Erdélyi a háború alatt a budapesti bombázások miatt Pápára költözött, és a Váli házban lakott.) Erdélyi segítségével sikerült 1955-ben a Szépirodalmi Kiadóval a könyvet kiadatni. Édesanyám viszonylag szép honoráriumot kapott érte, amire igen nagy szüksége volt már. A könyv másolat alapján készült. Édesanyám - miután kijött hozzánk 1956-ban - a teljes kéziratot kihozta. Erről jól sikerült másolatot készíttettem. Kötetenként csinosan beköttettem, és 1986 karácsonyára három magyarul tudó gyermekemnek ajándékoztam.” A könyv tehát megjelent 5000 példányban. Sajnos a kiadó szerkesztője az eredeti kéziratnak csak a harmadát tartotta fontosnak, érdeklődésre számot tartónak. Még a címből is kimaradt a ’’rokonairól” szó. Jókay Lajos jóvoltából a pápai, a balatonfüredi Jókai Kör és én is értékes fénymásolatokhoz jutottunk azokból a részekből, amelyek nem szerepelnek a könyvben. Most tehát főleg ezek alapján szeretnék szólni Jókai pápai rokonságáról: Váli Ferencről, Jókay Eszterről és Váli Mariról. (Vály Ferenc, akárcsak Jókay Mór, az író, a szabadságharc alatt változtatta meg vezetéknevében az y-t i-re.) 4. A visszaemlékezés Váli Ferenc Váli Ferenc házát 1972. március 15-én emléktáblával jelölték meg. Szakái Sándor volt kollégiumi tanár mondott megható beszédet. Váli munkásságát méltóképpen megörökítette a Kollégium történetéről írott könyv is, de nem árt felidézni életrajzát leánya írása alapján: ”A Nyitra megyei Magyarsókon született 1810-ben. Atyja református lelkész volt ott. Iskoláit Losoncon, Pozsonyban, Komáromban, felsőbb tanulmányait Pápán végezte. 18 éves kora óta saját erejéből tartotta fenn magát. Sőt apja éveken át súlyos beteg lévén a segédlelkészt is ő fizette apja helyett. Tanárai közül Márton István pápai professzor leginkább kitüntette őt. O is híven megőrizte a hírneves tanár emlékét. 1833-ban a pápai kollégiumban segédtanárá választották. 1837-ben Révkomáromba, a ref. 7324
