Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
Békés János atya is a zárdában misézett. Neki is gyakran ministráltam. Őt valaki más szolgálta az ételhordóval. A zárda főnöknője egy bizonyos Piros Gabriella nővér volt. Ő (és valamennyi nővér) hozzám kifejezetten kedves volt. Igaz, hogy én is rendkívüli figyelemmel igyekeztem feladatomat ellátni. Soha nem késtem el. Semmi hibát nem csináltam. Csak jót mondhattak rám. A havi 20 Ft (később 30) segély, amit Kiss György esperes plébánostól kaptam, a Szent Antal perselyből jött. Kiss atya tőlem soha semmi ellenszolgáltatást nem kért. Az esedékes összeget havonta mindig mosolyogva adta át, de velem csak keveset beszélt. Fiilöpék a Barátok utcája 13-ban laktak. A házibácsi csizmadia volt. Akkor (1946-ban) az én szememben már igen öreg (65 éves lehetett) embernek tűnt. Még aktív volt. Csizmákat, cipőket készített és javított. A vásárra is járt, ahol nem tudom, mit vett vagy adott el, de ügyesen forgolódott. A házinéni magas, sovány asszony volt. Diákjaihoz mindig kedves volt. Amúgy 5 fiúk és 3 lányuk élt, már mind felnőttek voltak és legtöbbnek nagy gyerekeik voltak. Fiilöpéknél ketten laktunk. A másik legényt liácz Jenőnek hívták. Már harmad éves volt. Valahogy elvárta, hogy tiszteljem, de nem tudom, hogy miért? Amúgy derék srác volt. Szobánknak az volt a jellegzetessége, hogy dombosán lejtett. Se előtte, se utána én ilyet nem láttam. Soha nem mertem megkérdezni, hogy ez miért alakult így. Akik látogatóba jöttek, ki is nevettek bennünket. Egy nagy ágyon, szekrényen. asztalon kívül nem emlékszem, hogy a helyiségben valami is lett volna. Kályha nem volt. tehát fűtés sem. Volt egy nagy konyha is. Itt lehetett mosdani és tisztálkodni. De az a pokoli meleg itt sem uralkodott. Az árnyékszék az udvaron volt kint. Olyan rettenetes falusi jelenség, ami manapság Magyarországon is egyre kevesebb van. Fiilöpék házához még tartozott néhány lakás. Itt nagyon egyszerű emberek laktak, de végtelenül kedvesek voltak. A szomszéd házban, sokkal szebb szobában Mágiái Feri élt. Ó is harmadikos volt. valamivel idősebb Rácz Jenőnél. Csertő Antal hittanár legmegbízhatóbb növendékének bizonyult. Jenő és még sokan mások az atya pártfogása alatt igyekeztek jó tanulók és később derék tanítók lenni. Dr. Csertő Antal jól képzett és intelligens pap volt. Tanulmányait Insbruckban végezte. Németen kívül elég jól beszélt olaszul és franciául. Erre aztán büszke is volt. Csak akkor vettem észre, hogy milyen hiú, mikor megkapta a pápai kamarási címet. Ez egy olyan méltóság, aminek valójában semmi jelentősége nincs. Egyetlen előnye vagy hátránya az. hogy gazdája piros gombos és piros szegélyű reverendát viselhet. Dr. Csertő Antal igen hamar rendelkezett ezzel a bűvös reverendával. Az osztályban hihetetlenül szigorú volt. Nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Az anyagot mindig szóról szóra kellett megtanulni, mert mint mondta, még nem tanultunk pszichológiát (furcsa mód ezt a tárgyat lélektannak mondják magyarul). Én szívesen tanultam hittant, de tudom, hogy ezt sokan fogcsikorgatva tették. Az tény, hogy jól tanított. Órái (legalábbis nekem) mindig élményt jelentettek. Sokat tanultam tőle. Amit akkor még nem tudtam, ez a Csertő atya Czapik Gyula veszprémi püspöksége idején spirituális volt a szemináriumban. Azt mesélik, hogy olyan ellentéteket váltott ki a különböző tanfolyamok szeminaristái között, hogy palotaforradalom tört ki. Az atyát le is váltották. Ő erről a kisiklásról soha nem beszélt. Mások annál többet. Csertő Antal sokat betegeskedett. Valami ekcémás bőrbetegség kínozta. Hónapokig Pesten kezelték. Ebben az időszakban egy bencés hittanár — Bajtay Oros — helyettesítette. Ő egészen más típusú ember volt. Talán túlzásba vitte a jóságot. Nála nem kellett — vagy alig — tanulni. Ennek nem örültem. Magának a finom hittanárnak annál jobban. Csertő Antal is csodálkozott mikor visszatért, hogy alig tudtuk az anyagot, de hálás volt helyettesének, hogy kisegítette. Antal atya a Mária kongregációért még lényegesen több erőfeszítést tett. A kongreáció gyűléseire kéthetente szombaton délután került sor. Csertő volt a nagyfőnök, a prézes. Az V. évesek sorából aztán egy prefectust és több consultort választottak. A jegyző (alacsonyabb osztályból jött) szerepe is fontos volt. Ő jegyezte fel az elmondott beszédeket, tanulmányokat és verseket. A szereplőket meg is kellett bírálni. Ez a Mária-kongregáció nekem nagyon tetszett. Jeles külsőségek közepette tettük le az első év végén a kongregációs fogadalmat. Nem tudom, hogy tartottam-e valaha is előadást. Azt 277
