Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

lehetett. Örültünk, ha a hittan anyagát sikerült megbeszélnünk. Mert tanulásról alig volt szó. Szalay. aki sem a tanárokat, sem a diákokat nem ismerte, eleinte elég nehézkesen fogott munká­hoz. Aztán tangóharmonikáján gyakran játszott. Ennek legtöbben örültek. így egy bizonyos új légkör alakult ki. Az atyát időnként azért ezzel-azzal meg­ijesztették. zavarták vagy fondorlatoskodtak. Ilyenkor többen is, én pedig következetesen erkölcsileg próbáltuk benne a lelket tartani. A megváltozott légkör abban is megmutat­kozott, hogy az intézet kollégiumában, ahol a bentlakók éltek, a hangulat kifejezetten nyomott volt. Régebben örömmel jártam ide beszélgetni, tréfálkozni, barátokkal játszani. Most ez is ride­gebb és idegenebb lett. Hihetetlenül vigyáznom kellett, hogy mit mond az ember, mert egyesek az elejtett szavakat nemcsak továbbmesélték, de sokszor felnagyították vagy eredeti keretükből kiemelték. A kollégiumban volt egy gyanús nevelő. Azt hiszem gazdasági beszerző lehetett. Feltételez­hető, hogy tanárnak készült, de nem hiszem, hogy valaha is elérte volna célját. Ez az egyén (neve még véletlenül sem jut eszembe) nem nézte jó szemmel, hogy én a kollégiumba bejá­ratos vagyok, és mint kijelentette a demokrácia ötödik évében olyan diákokat mint én, már nem is kellene megtűrni. A fundamentumot alattam fel kellene robbantani. Nem értettem, hogy félművelt emberek miért hivatkoznak a demokráciára, mikor valójában a kommunizmust akarták magasztalni. Ebben az időben került osztályunkba egy bi­zonyos Böszörményi János nevű kommunista csábos. Soha senkinek be nem mutatkozott. Nem tudtuk honnan jött. mit csinált régebben. Azt hallottuk, hogy valamelyik dolgozók isko­lájából emelkedett ki. Ez a dolgozók iskolája valójában jó kezdeményezés volt, mert olyan diákoknak, akiknek régebben nem volt módjuk a tanuláshoz, most ehhez kaptak lehetőséget. Persze voltak közöttük olyan tanulók is. akik érdekből mindenre vállalkoztak. 1949-ben Böszörményi János talán 20 éves lehetett. Nem volt tehetségtelen. Értelmi kapa­citását képtelen vagyok megbírálni, mert alig beszéltem vele az év folyamán. Első benyomás­ra meggyőződéses kommunista lehetett. Persze érdek is vezethette. Ennek a kommunista csá­bosnak puszta jelenléte már zavaró volt. Régeb­ben mindenki (vagy majdnem mindenki) nyíltan mert beszélni, most suttogtak vagy mellébe­széltek. Böszörményi ugyan senkivel sem vitat­kozott, de szerepe azt hiszem főleg a megfi­gyelés lehetett. Intézetünket több tanár elhagyta. így Varga Dezső Veszprémbe került a vegyipari egyetem­re. Helyette egy bizonyos Sülő oktatta a ineny- nyiségtant és fizikát. Sütő, a keresztnevére már nem emlékszem lelkes és vidám, már idősebb ember volt. Jól tanított, de Varga Dezső színvo­nalát meg sem közelítette. Amúgy mindenkivel nyájas és szeretetreméltó módon viselkedett. Buday Lajos Pécsre került. Helyette a lénye­gesen tehetségesebb Cziráky Lajos jött. Talán túl zárkózottnak lehetne nevezni. Művész embe­rek általában feltűnnek furcsaságukkal. Aztán egyre több reklámot csináltak a béke­kölcsön jegyzésére. Valószínűleg felsőbb utasí­tásra, tanáraink azt a bárdolatlan feladatot adták, hogy valamennyien írjunk haza szüléinknek és lelkesítsük fel őket arra. hogy jegyezzenek bé­kekölcsönt. Szegény Anyukámnak kölcsönjegyzés még akkor sem jutott volna az eszébe, ha lett volna pénze. így meg képtelen is volt a kommunisták támogatására. Viszont a tanárok lelkesítő felhí­vására. meg miért ne legyek egyszer én is őrült, olyan gúnyos levelet írtam haza. hogy józansá­gomban kételkedni kezdtek. így kezdtem: ..Kedves békekölcsönt jegyző, demokratikus Édesanyám". Először vázoltam, hogy mire megy a befolyt összeg. Majd épít­keznek: többek között új börtönöket és egyéb nevelőotthonokat. Azt is elmondtam, hogy csak kölcsönről van szó. 20-30 év múlva majd visz- szafizetik az összeget. Még számtalan hülyesé­get feljegyeztem. Semmi lelkiismeret furdalást nem éreztem, mert a kommunisták maguk kér­ték. hogy hülyék legyünk. A leveleket az osztályfőnöknek kellett elle­nőriznie. O úgy csinált mintha valóban elolvasta volna a szöveget. Valószínű, hogy csak megját­szotta magát. Különben ennyi badarságra bizo­nyára reagált volna. Sorkosztos helyeimre mind visszatérhettem. Ez volt az az időszak, mikor a demokrácia, a kommunisták vasökle. azaz rablógárdája lesúj­tott a kizsákmányoló népre, a tehetséges és még módosabb rétegekre is. Katuláéknál néhány jampec hivatalnok tért be az üzletbe. A hivatalos könvveket kérték. A 290

Next

/
Thumbnails
Contents