Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
köv etelés ellen nem lehetett tiltakozni. Mikor az un. jogi közegek a könyveket átvették, már nem katula Károly, hanem az állam volt az üzlet- helység tulajdonosa... kuntékat és Domjánékat egyelőre hagyták, később tudomásom szerint őket is államosították. Az államosítást Legényék sem tiszták meg. A népi demokrácia, azaz kommunizmus nevében. még lakásukból is kitették őket. Az szinte természetes volt. hogy Karlovitzékat letörölték a térképről. A menő patikára rátették kezüket és a bankvilággal való kapcsolatuknak is vége volt. beltételezem, hogy bizonyos javakat sikerült megmenteniük vagy eldugniuk. A sorkosztos- ság minősége semmivel sem csökkent és ezek az emberek továbbra is kellemes, jó vendéglátóim maradtak. A zárdában és a bencés rendházban a szerzetes-nővérek és atyák még maradhattak. 1950 júniusában aztán őket is kizavarták saját házaikból. Akkor már Veszprémben voltam, de módszerük az egész országban azonos volt. A szerzeteseket teherautókra tették és nem kívánatos helyekre szállították. Mikor innen elszabadultak, még örültek, hogy élnek. Zárdáikba és rendházaikba nem mehettek vissza. Az állam a későbbiek folyamán 6 fiú- és 2 leány-középiskolát néhány rendnek visszaadott. Ezzel az intézkedéssel akarták a külfölddel elhitetni. hogy Magyarországon vallásszabadság van. 1949 utolsó hónapjaiban azonban egyelőre még ünnepelni kellett. Azt a világhírű gonosztevőt kellett felmagasztalni, aki mellett még a szörnyeteg Hitler is csak egy egyszerű zsivány- nyá zsugorodott össze. Joszif Visszárionovics Dzsugásvili (a világ közvéleménye előtt Sztálin) december 21 -én töltötte be a 70. életévét. A ..nagy generalisszimusz” vazalusai már hónapokkal születésnapja előtt felhívták a lakosság figyelmét, hogy kiváló felajánlásokkal emlékezzenek meg erről az anyák szégyenéről. A magyar dolgozók aztán ,.nagy lelkesedéssel" hihetetlen százalékok felajánlásával ámították saját magukat és a kívülállókat. Az állami és kommunista szervezetek mázsa számra küldték az üdvözlő és Sztálint magasztaló táviratokat Moszkvába. Derék diákjaink meg fo- gadkoztak, hogy tanulmányi átlagukat a tetőfokra fogják emelni. Minden diáknak kötelessége volt egy papírra felírni, hogy mit ajánl fél a tifliszi (Tbiliszi) postarablónak. Erre a bődiiletes népámításra az én reakcióm nem volt hőstett. Soha nem tekintettem annak. Inkább kihívás volt. Szükség sem volt rá és a megtorlást eleve magába foglalta. De azért az is igaz, hogy ezt a „vidám” tettemet soha nem bántam meg. Egy apró kis cédulára a következő szöveget írtam: „Agotha Tivadar a líceum 4. osztályos tanulója, Sztálin generalisszimusz 70. születésnapjára ad: 1/4 kg hulladékpapírt." Ezzel a rövid szöveggel végül is aláírtam pápai iskolai pályafutásom végét és mindenféle kedvező jövő elérésének lehetőségét. Barcsai Tibor tanár úr néhány nappal később az utcán megállított. Komoly, szinte aggódó arccal kérdezte: — Agotha, maga mit csinált? — Sztálinnak születésnapjára ajándékot ajánlottam fél. — Az lehet — reagált Barcsai — de szükség volt erre? — Szükség nem volt rá, de szívesen tettem. — Tudatában van annak, hogy ennek még folytatása lesz? — Feltételezem. Barcsai, aki a Szovjetunióban a kommunista uralmat tapasztalhatta, a következményeket tényleg jól látta. Ezt megelőzően, december 3-án, osztálytársaimmal még részt vehettem egy győri kiránduláson. Vasárnap volt. Sokan voltunk, de a misére csak hárman mentünk el. Legtöbben úgy gondolták, hogy kirándulás idején nem szükséges templomba menni. Vagy nem is gondoltak semmire. Délután viszont valamennyien a Győri ETO stadionjában álltunk és a Győri ETO — Ferencváros labdarúgómérkőzést néztük. A Fradiban akkor még Deák, Kocsis, Budai, Czibor és mások játszottak a híres játékosokból. Mégis kikaptak 3:1-re. Ezt nagyon sajnáltam. De a feketeleves még hátra volt. A nagy leszámolás már nem tudom melyik napon volt, de nem sokkal a győri kirándulás után. A tárgyalást az a kommunista diák főcsahos vezette, aki a Bocsor István féle tüntetést is szervezte. Az iskola részéről több tanár is jelen volt. X- úrra és Biczók Ferencre még jól emlékszem. Feltételezhető, hogy a küzdelmet még mások is követték. Diákok is jelen lehettek, de már fogalmam sincs, hogy kik voltak. 291
