Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
3. A fordulat éve Ezt a kifejezést a kommunisták nagy előszeretettel használták. Azt hiszem főleg 1949-re gondoltak, de az átállást már 1948-ban megkezdték. Az iskolák államosításával hihetetlen sok nyomorúság kezdődött. A kommunisták úgy gondolták, az ő vezetésük és irányításuk alapján a férfi és női rendek tanárai továbbra is tanítani fognak. Persze idők folyamán kiebrudalták volna őket. Hiszen Rákosi Mátyás fennen hirdette, hogy a kutyából nem lesz szalonna. Mindszenty hercegprímás volt annyira bölcs, hogy a kommunistákkal való együttműködést eleve elítélte, így néhány évig tanárhiány állt elő. A kommunisták nemcsak azt rendelték el, hogy az államosított iskolákban kötelező maradhatott a hitoktatás, de azt is, hogy a nővérek a rendházban élhettek és a szerzetesek házaikban maradhattak. Gyakorlatilag ez azt is jelentette, hogy a nővérek, ahol én ministráltam, zárdájukba húzódtak vissza. Mindaz, ami az iskolát képezte, az az állam kezébe került. Továbbra is ministrans maradtam. Reggelit és uzsonnát kaptam. Ebédről és vacsoráról már nem tudtak gondoskodni. Szegény nővéreket én nagyon sajnáltam, ők meg engem. De ebben maradtunk. Most én is a sorkosztosok közé kerültem. Néhány diák — így Rácz Jenő is — már gyakorlattal rendelkeztek. Az étkezésnek ez a formája nemcsak jó volt, de bizonyos többletet is jelentett. Sok derék ember ismeretségét hozta magával. Lényege az volt, hogy hét helyem volt. Minden nap más családnál kaptam ebédet és estére egy kis hideg vacsorát is becsomagoltak. A hét helyről ismét dr. Csertő Antal gondoskodott. Jó, vagy jónak tartott katolikus családoknak levelet írt, hogy a hét egy napjára étkezésre vállaljanak el. Ha ilyesminek a családok nem is ujjongtak, a kérést általában elfogadták. Hétfőn Katii la Károlyékhoz mehettem. A Fő téren nagyon szép fűszer- és csemege üzletük volt. Módos emberek voltak. Főleg arra emlékszem. milyen jó volt náluk a rakott krumpli. Három fiatal gyerekük volt, akik engem ..diák- bácsi"-nak hívtak. Kedden Kuntéknál ebédeltem. Műbútorasztalos műhelyük volt. Az asszony özvegy volt. de az üzletet jól vezette. Igen gyakran készült náluk nyúl vadas módra gombával. Ez egészen más. jobb volt, mint amit az én Anyukám főzött. A kis Márta (akkor 10 éves volt) meg is jegyezte, hogy mit fogok én róluk gondolni, ha mindig nyúl van? Hát én nagyon elégedett voltam. A családhoz még egy 16 éves fiú — a Bandi — is tartozott. Értelmes és rendes fiatalember volt. A bencésekhez járt. Szerdán Domjánékhoz mehettem. A férfinek kovácsműhelye volt. Kenyerét komoly munkával kereste meg. de azt hiszem jól éltek. Gyakran hangoztatták, hogy a komoly fizikai munka jó és erős táplálékot feltételez. Fiúk második elemista volt. akit időnként én segítettem a tanulásban. Kislányuk még csecsemő volt. Az 56- os forradalom eltiprása után Imre fiúk Kanadába került. Csütörtökön a nagyon menő Legényék láttak vendégül. Az apa (ha nem csalódom) valami műszerész-féle lehetett, igazi ezermester, több segéddel dolgozott. Náluk nemcsak kiváló koszt volt, de bort is adtak. Akkoriban ez nekem kifejezetten tetszett. Az asszony kíváncsi természetű volt és tőlem szerette volna megtudni, hogy a többi sorkosztos helyen milyenek a viszonyok. Kitérő választ nehéz volt adni. de nem is nagyon kellett, mert jótevőimről csak kedvezően tudtam nyilatkozni. Pénteken a város akkor még leggazdagabb családjához, Karlovitzékhoz voltam hivatalos. A végtelenül finom és kedves öregúr a város legmenőbb patikájával rendelkezett. Azt hiszem a bankvilággal is volt kapcsolata. Neje a volt váci püspöknek. Hannauernak volt a húga. Hihetetlen tapintatos módon a legfontosabb dolgokról érdeklődtek nálam: családomról, szegénységünkről. meggyőződésünkről stb. Minden pénteken kiemelkedően jó ünnepi ebéd volt és a becsomagolt vacsorából még másoknak is tudtam adni. Néha még pénzt is kaptam. A szombat a jóságos Galló Pali bácsiéké volt. Következő évben az történt, hogy bérelt lakásukból ki kellett költözködniük. Az okot nem ismertem, csak azt. hogy nagyon el voltak keseredve. Egy sokkal kisebb és sötétebb lakásba kerültek. A költözködésnél még segítettem is. Furcsa módon a felszabadult lakás új gazdája is valami tanár volt. de más iskolából. Vasárnap Budimátz Miska bácsi és Kláris néni vendége voltam. Ok a Fő téren laktak. Öreg, gyermektelen házaspár voltak. Hörcsöki atya náluk bérelt szobát. Maga a lakás nagy. sötét és meglehetősen barátságtalan volt. Vi286
