Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

szont a bácsi és a néni a legaranyosabb emberek közé tartoztak. Miska bácsi jogász volt és már nyugdíjából élt. Múltjáról rengeteget mesélt. Kláris néni meg a háztartást vezette. Miska bá­csi még szeretett volna dolgozni. Ezért dr. Csertő Antalnak írt, hogy közvetítsen Enessey Sándor télé, aki a pápai húsgyár igazgatója volt és Csertőnek lekötelezett diákja volt. Szegény Csertő Antal nem tudta, hogyan reagáljon, ho­gyan mondja meg a jóságos, de már túl öreg Miska bácsinak, hogy rá már nincs szükség. A sorkosztosság ugyan bizonyos alkalmaz­kodási problémákkal párosult, de ilyen rövid időn belül soha nem kaptam ennyire kiváló be­tekintést egy magyar kisváros társadalmi ösz- szetételébe. Ebben az időben volt. mikor Hörcsöki atya magához szólított. Látta, hogy a legnagyobb hidegben is csak egy olyan cserkészköpeny szerű könnyű köntöst viselek. — Tivadar — kérdezte — neked nincs téli- kabátod? — Nincs — válaszoltam. — Nézd nekem kettő is van. Az egyiket oda­adom kölcsönbe. — Oh nagyon köszönöm — ámultam cso­dálkozva. A kabátnak persze örültem. Nem értette, ho­gyan lehet ilyesmit kölcsön adni. Ha már adnak valamit, miért nem adják véglegesen? Ezt han­gosan senkinek nem mertem elmondani, mert még hálátlannak tartottak volna. Két évvel később aztán Budapesten az erzsé­betvárosi plébánia főkáplánja vett nekem egy használt, de kiváló télikabátot Pesten 500 Ft-ért. Ekkor ez igen nagy összeg volt. Ennek a kabát­nak nagy hasznát vettem és még az ávón is jó szolgálatot tett. Mikor 1948-49-ben a harmadik évet elkezd­tük. dr. Csertő Antalt már csak ritkán láttuk. Pesten sokáig kezelték. Végiilis — átmenetileg Veszprémbe került, ahol valami általános is­kolában tanított. Ebben az évben elméletileg minden úgy ment mint régebben, de éreztük, hogy csak az alkalomra várnak, mikor számolnak fel bennün­ket. A hitoktatás kötelező volt. így a Mária- kongregáció is rendszeresen gyűlésezett. Ennek az egyesületnek jelvénye is volt. Viszont aki ilyen jelvényt viselt, már gyanúsnak számított. Csertő atya Mágiái Ferit akarta prefektus­nak. Valóban kiváló fiatalember volt. Talán a harcias szellem volt az egyetlen, ami Feriből hiányzott. Az akkori 5. osztályban többen is voltak, akik a prefektusi tisztségre alkalmasak voltak. így Rácz Jenő, Koncz Lajos, Dominkó József és még mások. Szabad választások elke­rülésével, de nyilvános megjelölés nélkül. Csertő valahogy úgy mesterkedett, hogy a pre­fektus Mágiái lett. Rácz Jenő ezért neheztelt is (a választások nélküli jelölésért), de soha nem lázadt fel. Tudtuk, hogy most nem szabad kicsi­nyesen viselkedni. Mikor Csertő Antal már nem volt elérhető, először Bajtay atya volt a prézes. később pedig László Keresztély. László atya is bencés volt. A gimnáziumban németet tanított. Az államosítás után ő lett hittanárunk és egyúttal a Mária- kongregáció vezetője. A bencés gimnáziumban mint német tanár, szigorúságáról volt híres. Mi­kor hozzánk került, erről az oldaláról semmit nem mutatott. Jóságos papi embert és megértő vezetőt nyertünk vele. A tanárok kaphattak valami felsőbb utasítást, mert a protestáns növendékektől többen is kér­dezték, hogy nem találják e zavarónak, ha az ima előtt a kereszt megjelölését hangosan is mondjuk. Az osztály 45 tanulójából akkor 12-en voltak protestánsok. Nem emlékszem, hogy valaki is sértőnek vagy támadónak tartotta volna a keresztvetést. A támadást így kezdték. Megint máskor meg divatos mondatok felírását erősítették a táblára vagy falra. Egyszer valakik Adytól a következő idézetet használták: „Verje meg, verje meg, ha van verő Isten, aki csak egy kicsit ósdit akar itten!" Éppen osztályfőnöki óra következett. Fel­szólaltam: — Osztályfőnök úr, az egyesek által kifüg­gesztett szöveg, még ha Adytól is jön, istenká­romló. — Miért lenne az? — nézett rám Biczók Fe­renc. — Mert az Isten létét kétségbe vonja. — Szó sincs róla — próbálkozott most az osztályfőnök magyarázkodni — Ady azt kérde­zi, hogy van e büntető Isten. — Persze, hogy van. Ezt hívő emberek nem vonhatják kétségbe. Ezért ezt a szöveget le kell venni. A szöveg aztán a tábláról igen gyorsan el­tűnt. Újabb felhajtással hosszú ideig nem is kísérleteztek, mert tudták, hogy az osztály nagy része mögöttem áll. 287

Next

/
Thumbnails
Contents