Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 4. szám - Dr. Ürmös László: Jogakadémia Pápán és Adalékok Pápay Sámuel életrajzához

póleon alakja volt a figyelmes szemlélőnek felismerhető, pedig az ilyen propaganda tiltott volt.

„A magyar irodalom történetének egyik legizgalmasabb korszaka a XIX. század első negyede. A felvilágosodás hatásának utórezgései itt nőnek át a reformkort előkészítő irodalomba. A XVIII. századi felvilágosodás kezdeményei itt konkretizálódnak, sürgető nemzeti programmá, itt munkálják ki a magyar progresszió járható széles útját: a nyelvújítást... Hatékonyabbá válnak az irodalomban kifejeződő nemzeti törekvések, de a konzervatív loyalitás is irodalmi síkon jelentkezik... Egészében azonban tisztuló tendenciát mutatnak a nemzeti törekvések... Ebben a korszakban jelennek meg Pápay Sámuel munkái. Köztük a Magyar Literatúra Esmérete (1808), az első rendszeres magyar nyelvű irodalomtörténet. Pápay a maga koráig vezeti irodalmunk ismertetését, ezzel is növelve a kortárs írók felelősségtudatát.” (Szerb Antal: A magyar irodalom története 1849-ig, 296. oldal)

Pápay Sámuel jellemrajzából nem lehet kihagyni azt sem, hogy a magyar tudóstársaság létesítéséhez 3 évi jövedelmét, 1 000 ezüst forintot ajánlott fel.

1805-től kezdődően az országgyűlés törvényeit a latin mellett magyar nyelven is kihirdetik.

1806. január 1. napjától Pest vármegye áttért a latinról a magyar nyelv használatára a közigazgatásban, s műszótár készítését határozta el. Veszprém vármegye Pápay Sámuelt bízta meg azzal, hogy a kormányzás. az igazgatás, tisztiszolgálat és pereskedés számára készítsen „tökéletes magyar nyelvet”. Pápay Sámuel szívesen tett eleget e megbízásnak. Ez a munka is némileg hasonló volt az irodalomtörténeti munkát bevezető elméleti munkához. Ezzel a munkával 1807-ben elkészült. Címe: Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról, az odatartozó kifejezések gyűjteményével, amelyeket a haza eleibe terjeszt Veszprém vármegye.

A bevezetőben utal arra, hogy milyen okoknak köszönhető, hogy a honatyák a magyar nyelvnek a törvénykezésben, a polgári igazgatásban való használatát rendelték el. „Tudni való, hogy a józan tudományok, valamint egyes emberek, úgy egész országok hasznára s díszére szoktak virágozni. Azok által ritkul a hiba, ébred a jónak és szépnek az érzése; szelídül az erkölcs, erősebb lábra áll a külső és belső bátorság, nevelkedik a szorgalom, fogynak a nehézségek, könnyebbedik, boldogul az élet.”

„A nyelv a tudományok kulcsa. Mennél műveltebb az, annál tanultabb a nemzet. Ahol az anyai nyelv parlagodásában sínlődik; jele, hogy a legnagyobb rész zudatlan, durva, magával, mással jóvátehetetlen. Ahol az kivész, kihal néminemüképen a

nemzet is. A tudós csinos nyelv fenntartja századok múlva is dicsőségét az időnek viszontagságai alatt elenyészett népnek.”

E munkának tartalomjegyzékéből: Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári dolgokra való alkalmaztatásáról. A kifejezések szaporításáról. A kifejezések értelmének meghatározásáról. A méltóságok, tisztségek és szolgálatok elnevezéséről. A polgári igazgatásban, és törvénykezésben előforduló kifejezések. A levelezésbeli titulázások. Hiteles kiadások formái.

Többek között lényeges szabályként emeli ki, hogy először az szükséges, hogy a magyar kifejezéseket szaporítsuk, mert „eddig polgári dolgainkat és ügyeinket latin nyelven vittük.” Továbbá, hogy a magyar kifejezések értelmét is voltaképpen meg kell határozni, mert egyes vidékeken különböző értelemben használják.

Mielőtt új szó alkotásához fognánk, előbb körül kell nézni, hogy nincs-e a magyar nyelvben a fogalom megjelölésére régen használt megfelelő szó. Ilyen volt régen az actor latin szóra a felperes, az in- cattus szóra az alperes, a statutio szóra az iktatás, stb.

Nem szükséges a régi megszokott, jó szavakat sem elváltoztatni, sem helyettük új szokatlan szavakat alkotni. Pl. kömyülmény, tselekmény, hirdetmény. Előfordulhat, hogy nem lehet a fogalomra megfelelő szót találni, inkább hagyjuk meg az addig szokásban volt külföldi eredetű szavakat. Pl. ügyész — fiskális, írnok — írász, cancel lista.

Régi magyar Werbőtziben előfordul ez a szó: szavatos = evictor, szavatosság = evictoria. Ezek most csak Erdélyben és szomszédos vidékeken vannak szokásban, de felvehető az egész országban.

Ezt a szót: pretensió, itt követelésnek, a tiszaiak követésnek mondják, nem ártana, ha megegyeznénk abban, hogy „követelés” legyen. Ilyen szó a mi vidékünkön a kamat, az interes helyett.

Az egyes fogalmak, kifejezések magyar nyelvű változatának alkotásánál négy féle mód van; származtatás, összetétel, az egyforma jelentésű szavaknak (synonimák) egy tárgyra való határozása, s végül az idegen nyelvből való kölcsönzés. Példaképen hozza fel a származtatásra: a „tör” gyökérszóhoz hozzáragasztjuk a „vény” végzetet, tehát létrejön a „törvény” szó, s ehhez hozzáragasztva az „es” szócskát, származik belőle a „törvényes”.

Példaként innen-onnan néhány ajánlott magyar kifejezés: actio = kereset, adoptio = örökbefogadás, agravere = marasztalni, arestum = fogház, citare = idézni, civilis = polgári, továbbá: elégtétel, ítélet, igazságszolgáltatás, stb.

Pápay Sámuel e müvében a következő hiteles kiadások formáit adja: Nemességről való bizonyságlevél, Teljes meghatalmazó levél. Prókátorvalló le228