Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 4. szám - Dr. Ürmös László: Jogakadémia Pápán és Adalékok Pápay Sámuel életrajzához

vél, Ellenmondó levél. Szegénységről való bizonyságlevél.

E műnek a felterjesztése így szól: „Nagyságotoknak, kegyelmeteknek igaz kész szolgái, szíves barátai és attyokfiai... Veszprém Vármegyének Rendei. Ezt a munkáját Pápay Sámuel így zárta: Kiadta Pápay Sámuel T. N. Veszprém Vármegye Táb- labírája, mint ezen nemes Vármegye által e tárgyban megbízott Munkálkodó m. p.

Pápai Sámuelnek ezt a munkáját a megyegyűlés elfogadta és továbbvive az országgyűlés elé terjesztette. Az ország sok megyéjéből beérkezett javaslatok közül végül Pápay Sámuel munkáját minősítették legjobbnak, elfogadták és országos használatra javasolták. Úgy amint ezt a Veszprém megyei Levéltár. „A magyar közigazgatási és törvénykezési nyelv megteremtője — Pápay Sámuel” című és e mű megjelenésének 170. és szerzője halálának 150. évfordulójára a Veszprémi Megyei Könyvtárban rendezett kamara-kiállítással kapcsolatosan megállapította az 1978. februári veszprémi városi műsorfüzetben megjelent megemlékezésben.

Amikor Révai Miklós meghalt anélkül, hogy az elkezdett irodalomtörténetét elkészíthette volna, Pápay Sámuel kötelességének tartotta az általa már megkezdett irodalomtörténet elkészítésének folytatását. Ebben sürgette Péteri Takács József is, aki a Magyar Minerva könyvek között szándékozott Pápay Sámuelnek ezt a munkáját kiadni.

Péteri Takács József korábban a keszthelyi Festetics családnál volt nevelő, s a fizetését rakosgatta össze s így létesített Magyar Minerva néven könyvkiadót. Baráti köréhez tartozott Pápai Sámuel is.

Pápai Sámuel irodalomtörténeti munkájának a Veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár által 1986-ban megjelent reprint kiadásához írt utószavában Hungler József történész előadja: Péteri már előre bejelenti Pápay Sámuel e munkájának megjelenését. így különösen Kazinczy várja ezt. De mivel Pápay Sámuel is vallja azt az elvet, hogy „a nyelv világa szent” s az írók nem erőltethetnek önkényesen más szabályokat a nyelvre, Pápay Sámuel munkája is csalódást kelt. Iránya Verseghy álláspontját képviseli, s emiatt eltér Kazinczytól és Révaitól. Pápay Sámuel könyve ettől függetlenül egy rendszeres irodalomtörténetnek legalább a keretét igyekszik felvázolni, az irodalmi kritika alkalmazásával, s így az új tudománynak elméleti alapvetését adja. Felépítésében a nyelv és az irodalom egész területét magában öleli.

Pápay Sámuel munkája a Magyar Minerva sorozat 4 köteteként jelent meg. Amint a veszprémi „Napló” a reprint kiadással kapcsolatosan az 1968. augusztus 13. napján megjelent számában R. I. írta:

nem egyszerű és könnyű olvasmány a kötet. Pedig korának egyik legcsiszoltabb modorú toliforgatója vetette papírra, több mint másfél évszázada. Magyarul, ami korántsem volt természetes akkor. „Magyarság azért maradt el a műveltségben, mert deák nyelven művelte a tudományokat.” „...Aki nyelvét megveti, az kioltja a nemzeti tudományokat.” — írta a szenvedélyes és képzett nyelvművelő s bátor hazafi Pápay. „Csaknem elfeledett világból különös értékeket tár fel Pápay Sámuel könyve. Tudományosan maradandót és műveltségüket gyarapítót.”

Pápai Sámuel e könyvének tartalmából: A magyar nyelv eredetéről s természeti tulajdonságairól. A magyar nyelvszokásról. Magyar hangejtésről, s írásról. Magyar szók formálásáról. A magyar szók hajlításáról, elhelyeztetéséről. A magyar nyelvnek természeti tehetségéről és tökéletességéről, bőségéről, értelmességéről. A magyar nyelvbeli röviden- szólásról. A magyar nyelv hangbéli tökéletességéről, hathatóságáról. A második részben: A magyar lite- ratúrának régi és mostani állapotáról. A magyar lite- ratúra történeteiről. Első időkerület: Pannónia megszállásától a refonnátzióig. Második időkerület: A reformátzió idejétől fogva József császár uralkodásáig. Harmadik időkerület: József császár idejétől fogva mostanáig. A magyar literatúra terjedtségéről. A magyar literatúra előmozdításáról.

Néhány itt most fontos adat az irodalomtörténeti részből: 1491-ben Frigyes császár és Ulászló király közötti ún. Pozsonyi alkunál csak az akkori kancellár és győri püspök, Erdődi Bakáts Tamás tudott írni, a többi 3 társa, bár első zászlósok voltak, a nevüket sem tudták aláírni. (355. oldal).

„Az pedig nagy dicsőségére szolgál Magyar Hazánknak, hogy itt a vászonrongyból készült papirosnak már a XVI. század elején nyomát találjuk, amidőn még azzal az olaszokon kívül más európai nemzetek éppen nem éltek.” (359. oldal)

Az időrendben és tárgy szerint csoportosított művek közül a jogi szakirodalomba tartozó következő műveket kell tájékoztatásul kiemelni;

XVI. században (380. oldalon) „végezetre a törvénytudományra nézve megjegyezhető, hogy már ezen század közepe táján Werbőtzink Tripartitumát is fordították, s ugyan elsőben Veres Balázs Váradi Bíró s Bihar Vármegye fő íródeákja, kiadta 1565- ben, azután pedig Heltai Gáspár Debrecenben 1571- ben. Laskai János pred. fordította Justus Lipsiusnak 6 könyvét a Polgári Társaság tudományáról, Bártf. 1641. Kászonyi János fordította Kitonicsnak a törvény folyásáról írt munkáját. Fejérv. 1647. Ambrus János a Magyar Nemzetnek eredetéről írt könyvét kiadta Jénában 1659-ben, Barta Boldizsár debreceni tanácsbéli megírta Debrecen városának históriáját, Debr. 1664. SzentpáliN. Ferentz Vízakna Királybíró

229