Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 1. szám - Messze volt a cél...

Megvolt hát a várva-várt oklevél, ame­lyért annyit küzdöttem, harcoltam! Visszatérve Sopronba, a gyakorló- iskolában már csupán pár hetet töltöttem, mert az egyházkerület megválasztott az üre­sedésben lévő magyar-történelem szakos ta­nári állásra. Ennek az eseménynek is van egy jellemző érdekessége. Pár évvel azelőtt ugyanis erre az állasra alkalmazott volna az egyházi hatóság, de mivel akkor még csak polgári iskolai tanári oklevelem volt, a mi­nisztérium nem adta hozzájárulását. Képesí­tésem viszont most sem arra a tanszékre jo­gosított volna, de mivel tanítóképző-intézeti tanári képesítésem volt, megfelelő lettem a magyar-történelem tanszékre is. A képesítés megszerzése után kineveztek volna a budai képző tanárának, pedagógiai szakra. De hát nem hagyhattam cserben azt az iskolát, amely tanulmányaim befejezését lehetővé tette. Tehát, négy évi fárasztó tanítói munka után, 1940. januárjában megváltam a gya­korló-iskolától. Hogy ez a munka termékeny volt számomra, egy főigazgatói látogatás is igazolja. A látogatás jegyzőkönyvében az állt óráim jellemzése mellett: „Meglátszik, hogy Csoknyay tanár gyakorló-iskolában működött.” A tanítóképző-intézeti tanári munka sem volt könnyű számomra. Ugyanis valamennyi osztályban én tanítottam a magyar nyelvet és irodalmat és történelmet; egy osztályban a lélektant. Elfoglaltságomat rajztanárunk szellemes karikatúrája hűen jellemezte: dol­gozat-hegyek közt görnyedek piros tintát iz­zadva. Havonta 200-nál több magyar dolgoza­tot javítottam. Igen fárasztó munka volt. 1940 nyarán Kapuváron katonai szolgála­tot teljesítettem. Szerencsére, ez a „behívás” csak néhány hónapig tartott, s nem akadá­lyozott meg abban, hogy doktori disszertá­cióm elkészüljön. 1940 decemberében, Ko­lozsváron szigorlatoztam. Szegedi egyetemi tanáraim, Várkonyi és Bartók professzorok az egyetemmel Kolozsvárra költöztek. Bar­tók György, a filozófia professzorom lett a visszatért egyetem rektora. A Kolozsvárra költözött egyetem első doktorandusaival avattak doktorrá 1940 decemberében. Én, mint legidősebb, köszöntem meg az Egye­temi Tanácsnak az avatást, s a rektor üdvöz­lő beszédét. Három hétig tartózkodtam ak­kor Kolozsvárott. Hogy sírig tartó élmény marad számomra ez a három hét, bizonyára érthető. Pihenésül gyönyörködtem a megej- tően szép ősi városban, betűzgettem a Há- zsongárdi temető múltunkat idéző százados sírköveit. Megütközve hallgattam a magyar lakosság panaszait az anyaországról áttele­pült új tisztviselőkre, katonákra. Ma is hálával gondolok az ev. egyházke­rületre, amely lehetővé tette tanulmányim befejezését; s disszertációm nyomdaköltsé­geihez is jelentős mértékben hozzájárult. Sopronban, 1941-ben megválasztottak a Soproni Magyar Szövetség főtitkárává. Ez a szövetség társadalmi-kulturális egyesület volt, az erősödő Volksbund-befolyás ellen- súlyozására hozták létre. 1942. október elején Nagykanizsára ka­tonai szolgálatra — póttartalékos zászlósi tan­folyamra — hívtak be. Ha egyéb haszna nem is volt ennek a szolgálatnak, gyomorbántal- maim megszűntek e három hónap alatt. Véletlenül egy derűs epizód fültanúja let­tem, amikor Kanizsáról, a katonai szolgálat­ból visszatértem Sopronba. Az intézet folyo­sóján hallom, amint egyik tanítványom beki­ált a tanterembe: „Gyerekek, ezentúl jobb dolgunk lesz, Csoknyay zászlós lett, megszű­nik az „őrmester stílus”!” Osztályfőnökük voltam, sokan voltak, szigorúan bántam ve­lük, mert szerettem őket. A következő év nyarán, 1943-ban kinevez­tek állami tanítóképző-intézeti tanárnak a kő­szegi áll. tanítóképző-intézethez. Kétségtelen, bizonyos lelkiismeret-furdalást éreztem, hogy otthagyom a régi kedves intézetet, de családi s egyéb körülmények arra ösztönöztek, hogy állami szolgálatba lépjek. De azért volt intéze­temhez mindvégig meleg érzések fűztek, nem is szakadtam el tőle később sem. Erről bi­zonyságot tettem az 1977. évi nagy találkozón mondott üdvözlő beszédemben. A kőszegi állást azonban nem foglalhat­tam el, mivel 1943 júniusában behívtak ka­tonai szolgálatra, s előbb a veszprémi, majd a sárvári járási leventeparancsnokságon tel­jesítettem szolgálatot. Sárvári beosztásom 198

Next

/
Thumbnails
Contents