Lapok Pápa Történetéből, 2000
2000 / 1. szám - Messze volt a cél...
lönbözeti és osztályvizsgákat. Jellemző, hogy a gimnázium VIII. osztályában még hittanból is kellett vizsgáznom, abból az anyagból, amelyből előtte már tanítóképesítő vizsgát tettem. De az enyémnél még cifrább esetről is tudok. Egyik barátom, aki már a pesti egyetemen, híres professzor mellett tanársegéd volt, tanítóképző-intézeti tanári oklevele is volt, professzora ösztönzésére doktori szigorlatot akart tenni. De a vizsgaszabályzat szerint erre csak akkor kerülhetett sor, ha megszerzi ő is a gimnáziumi érettségi bizonyítványt. Végig kellett csinálnia azt a tortúrát, amelyen én is keresztülmentem. Tehát szaktárgyain kívül (biológia-földrajz) teljes osztályvizsgát kellett tennie az érettségi előtt, s — magyar irodalomból megbuktatták. Az osztályvizsgán! Jellemző esetek iskolarendszerünk akkori gimnázium-központú jellegére. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után — mivel tanári kinevezésre nem számíthattam — beiratkoztam a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, 1932-ben. Elkészültem az első alapvizsgára (római jog, alkotmány- és jogtörténet), s 1933 tavaszán elküldtem Pécsre a vizsgadíjat, 93 pengőt, amely akkor nagy pénz volt. Megtudtam azonban, hogy testvéröcsémnek (aki a harmadik jogi alapvizsgája előtt állt) szüleim nem tudják előteremteni a vizsgadíjat, táviratot küldtem az egyetem altisztjének, hogy az én vizsgámra küldött díjat a testvérem számára fizesse be. Marcalgergelyiben jó fizetésem volt; illetményem jelentékeny részét a természet - beniek adták. Nem csupán testvérem tanulmányi költségeihez, hanem eladósodott szüleim anyagi kötelezettségeihez rendszeresen, jelentős összegekkel járultam hozzá. Még most, ötven év után is, Vinár vasútállomást elhagyva, mindig kitekintek a vasút melletti volt „birtokomra”; (nagy darab tanítói javadalmi szántóföld volt). Sajnáltam, hogy a jogi tanulmányokat abba kellett hagynom. A vaskos római jogi tankönyv megtanulása azért mindig értékes szellemi gyarapodás volt számomra. Marcalgergelyiből állandóan bejártam a pápai főiskolai nagy könyvtárba. Akkoriban több folyóirat került a kezembe, mint később tanár koromban. Ez a könyvtár az egyik leggazdagabb vidéki könyvtár volt, szinte valamennyi kiadvány, folyóirat megtalálható volt benne. Nem mondhatnám, hogy nem szívesen tekintek vissza arra a nyolc esztendőre, amelyet Marcalgergelyiben töltöttem. Már csak azért sem, hiszen fiatal voltam, s mikor elhagytam a falut, még 30 éves sem voltam. Vannak persze, negatív jellegű emlékeim is. Az évenkénti iskolalátogatás ceremóniája nem tetszett, visszatetsző volt. Gyakran olyan „iskolavizsgálók” (pl. földbirtokosok) előtt kellett az egész évi munkáról számot adni, akiknek fogalma sem volt pedagógiáról, tantervről, módszerről. Az állami iskolafelügyelet se volt sokkal különb. A jogászból lett monoklis tanfelügyelőt a gyerekek kinevették. Azt hitték, szemüvegéből az egyik szem hiányzik. S a „nagyságos” tanfelügyelő úr nem ismerte a tantervi anyagot, olyasmiket kérdezett, amikre gimnáziumi tanulmányaiból emlékezett. A tanulók helyesírását rosszul korrigálta, a magyar helyesírás szabályait sem ismerte. A kitűzött pálya irányába 1935-ben egy előrelépés kínálkozott. Megüresedett volt tanítóképzőm gyakorló-iskolájának egyik tanítói állása. A tanári testület meghívott erre az állásra, de előbb gyakorló-iskolai tanítói vizsgát kellett tennem. A vizsgára 1935. év májusában került sor. Életemben sok vizsgát tettem le, de ha erre a vizsgára visz- szagondolok, még ma is hideg fut végig a hátamon. Életem legnehezebb vizsgája volt. Hat tantárgyból kellett egyfolytában tanítanom, egy nagyszámú bizottság előtt. Előtte való éjjel úgyszólván semmit nem aludtam, mert a tanítási vázlatok készítése a késő éjszakába nyúlt. Tehát 1935. őszén elköltöztem Marcalgergelyiből, s elfoglaltam Sopronban Bognár Károly, kiváló gyakorló-iskolai tanító katedráját. A gyakorló-iskola III.-IV. osztályát tanítottam. Emellett az intézetben elláttam a gyermektanulmány című tantárgy oktatását is. A négy év, amit a gyakorló-iskolában töltöttem, elméleti és gyakorlati pedagógiai 196
