Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 1. szám - Messze volt a cél...

att). Ugyanis Hamar igazgató javaslatára meg­hívtak a mezőhegyesi állami iskolához. Oda utazva, Győrben érdeklődtem az igazgató­lelkésztől pályázatom sorsa iránt. Tőle tud­tam meg, hogy engem is jelöltek az állásra. Azt mondtam neki határozottan, ha megvá­lasztanak, visszajövök Mezőhegyesről. Meg­tudtam, hogy a választó közgyűlésen az igaz­gató-lelkész nem mondott igazat; azt mond­ta, Csoknyay nem jön el, mert kinevezték Mezőhegyesre. Eljárása nem volt korrekt. Sokszor gondoltam rá, életem kevesebb gond­dal, nehézséggel alakul, ha Győrben kezdhet­tem volna pályámat. Mezőhegyest két hét után otthagytam. Tud­tam, éreztem, hogy soha nem tudnám meg­szokni az Alföldet. Dunántúli patrióta voltam, s maradtam mindvégig. Időközben, még 1927. augusztusában a répcelaki ev. tanítói állásra is beadtam pályázatomat. Mint jellem­zőt itt megemlítem, hogy a pályázathoz mel­lékelni kellett a „kommunizmus alatti maga­tartásomat” igazoló hatósági bizonyítványt. Hiába mondtam, hogy gyerek voltam még ak­kor, ragaszkodtak az igazoláshoz. Répcelakon 1927. augusztus végén meg­választottak egyhangúlag a második sor­számú tanítói állásra. Az állást mégsem fog­lalhattam mindjárt el, mert egy idős pályázó megfellebbezte a választást azzal az indok­kal, hogy vele, a tapasztalt pedagógussal szemben „egy gyereket” választottak meg. Ezért, amíg a fellebbezési elbírálás tartott, úgy éreztem — mezőhegyest is otthagyva —, két szék között a pad alá estem. Otthon, a szülői házban, izgatottan vártam a répce­laki fellebbezés kimenetelét. De közben, 1927. október elején, váratlan esemény tör­tént, s egész későbbi életemre kihatott. Ajánlott levelet kaptam a marcalgergelyi ev. lelkésztől, amelyben — Hamar igazgató ajánlatára — meghívott a megüresedett taní­tói állásra, s közölte, hogy szeretné, ha az állást azonnal elfoglalnám. Ez a levél a leg­jobb „lélektani” pillanatban érkezett. Gon­dolkodás nélkül indultam Marcalgergelyibe. Egy hét múlva elfoglaltam a kántortanítói állást. Örültem a szép nagy orgonának és a 20 hold tanítói földnek. (Családunk helyzete indokolta, hogy a fizetés is szerepet játszott a gyors elhatározásban.) Fiatal fejjel nagy, felelősségteljes munkakört vállaltam. Osz­tatlan, hat osztályú iskolába kerültem. Kán­tori teendőket is végeznem kellett. A tanítás mellett a Hangya könyvelői teendőit is ellát­tam. Néhány évig a leventeoktatást is vál­lalnom kellett. És állandóan szemem előtt a cél: tovább­tanulni. Szerencsém volt, felvettek a Buda­pesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára, magántanulóként. Én voltam az utolsó, akit magántanulóként felvettek. Ezt a hároméves képzési formát megszüntették, s a főiskola tanulmányi idejét négy évre emelték. Én még a hároméves képzés szerint, 1930. év júniusában kaptam polgári iskolai tanári ok­levelet. Már ott, a főiskolán megismertem két rokonszenves tanárt, Tettamanti Bélát és Mester Jánost, akik később, az egyetemen is tanáraim lettek. Főiskolai tanulmányaim so­rán, Erdélyi Lajos professzor hatására, meg­kedveltem a nyelvjárás-kutatást. Minden évben kellett készíteni egy szakdolgozatot. Én három éven át feldolgoztam Kemenesal­ja nyelvjárását. Erdélyi professzornak igen tetszett ez a nyelvjárás. Ő erdélyi volt. Sze­retettel emlékezem apai nagyanyámra, Pécz Terézre, akinek zamatos, kifejező dunántúli nyelvjárását „szólaltattam meg” dolgozata­imban. Marcalgergelyi működésem alatt — a zsellér-lakásokat, cselédsorsokat látva — eszméltem rá, milyen nyomorúságos életet élt ez a népréteg. Szülőfalumban népünknek ezzel a rétegével nem találkoztam. A mar­calgergelyi szűk zsellér-szoba 12 lakójával, szalmával betömött ablakával jó előkészítés volt számomra ahhoz, hogy tartós lelki kö­zösségbe kerüljek Illyéssel, a falukutatók­kal, a népi írókkal. A polgári iskolai tanári oklevél megszer­zése után több ízben is pályáztam polgári iskolai tanári állásra, de akkoriban szünetel­tek a tanári kinevezések. Ezért aztán gimná­ziumi érettségire készültem, hogy beirat­kozhassam a jogi egyetemre. 1932. októbe­rében érettségiztem a Pápai Református Gimnáziumban. A mai fiatalok el se hiszik, hogy tanári oklevél birtokában kellett érett­ségi vizsgát tennem, sőt azt megelőzően kü­195

Next

/
Thumbnails
Contents